A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

KOZÁK Károly: Adatok Kács történetéhez

258 KOZÁK KÁROLY A lakás belseje a kőzetből faragott tűzhellyel és padkákkal. azok egyikének családtagját — temették el. Ez a lelet, amely minden bizonnyal sírból került elő, még ugyan nem bizonyítja, de valószínűsíti azt, hogy akkor már templom is állt e helyen. Ez természetesen nemcsak a kolostor temploma lehetett, hanem esetleg egy azt megelőző kisebb templom is. Az is lehetséges, hogy a temetőnek használt dombon épült fel valamivel később az apátság. E kérdés tisztázása miatt is igen fontos lenne e területen egy ásatás [51]. Ez az arany haj karika azonban ugyancsak támogatja az apátság korai, XI. század II. felében feltételezett alapítását. A fent ismertetett adatok és érvek azt bizonyítják, hogy a kácsi plébániatemplom az egykori bencés apátság helyén áll, sőt keleti része annak maradványait is őrzi. A régi templom nem lehetett sokkal nagyobb a jelenleginek bővítések nélküli részénél, bár e tekintetben csak egy ásatás után mondhatjuk ki a végső szót. A kolostor a templom déli oldala melletti szabad területen állt, ahol még ma is megfigyelhetők a falaknak némi maradványai a felszínen. A kolostor az Örsur nemzetség monostora volt, s feltehetően a XI. század második felében alapíthatták. Később még történhettek azon építkezések. A XIII. század vége felé gazdasági ereje igen megfogyatkozott, s ez kapcsolatban állt az Örsur nemzetség gyengülésével, családi ágakra való tagozódásával. A nemzetség központja a XIV. században Alkácsra, a mai Tibolddarócra helyeződött át (Alkaach, alio nomine Darocz) [52]. A vár alatti falu, Közép-Kács,