A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)
KOZÁK Károly: Adatok Kács történetéhez
ADATOK KACS TÖRTÉNETÉHEZ 245 évvel később (1019) alapított zalavári apátságét egy XVI. századi felmérés megőrizte számunkra (16. kép) [37]. E rajz jó képet nyújt nekünk egy korai bencés apátság alaprajzi elrendezéséről és méreteiről. A kolostor épületei Zalavárott is a templom déli oldalán álltak, mint Pannonhalmán, Pécsváradon, Kaposszent Jakabon, Tihanyban (17. kép.) Visegrádon (18. kép) és Kacson. Méreteik sem sokkal lépik túl a kácsi templomét [38]. Még egy apátságot említünk meg itt, amely nem esik túl messze Kacstól és méreteit tekintve is alkalmas az összehasonlításra. A boldvai bencés apátság építésének idejét sem ismerjük, de épségben megmaradt temploma és a kolostor részben feltárt maradványai értékes adatokkal bővítik a XI— XII. században e területen (Borsod megye) épült bencés kolostorokra vonatkozó ismereteinket (19. kép) [39]. Ez a templom nagyobb a kácsinál, de ez is egy félköríves szentéllyel zárul. E templom — műrészletei alapján — a XII— XIII. század fordulója táján épülhetett, de nem sorolható a nagyobb apátságok közé. Világosan bizonyítja ezt a kolostornak a feltárt maradványok alapján kirajzolódó és kikövetkeztethető mérete. A párhuzamként említett bencés kolostorok (Pécsvárad,- Zalavár, Visegrád, Kaposszentjakab, Százd és Tapolca) részben építési idejük, részben szoros területi, történeti kapcsolataik miatt alkalmasak a kácsi apátsággal való összehasonlításra. Ezen okok mellett azonban összekapcsolja őket az ,a tény, hogy a XI. században hazánkban folyó bencés építkezések során alapították, építették azokat. A fent említett adatok és következtetések ugyan nem bizonyítják, de valószínűvé teszik, hogy a kácsi apátságot is a XI.; század második felében meginduló — királyi alapításokat követő — nemzetségi monostorépítések során alapították, a tapolcai apátsággal együtt. E feltévést az elmondottakon kívül még néhány más adat. is valószínűvé teszi. Előkerült néhány olyan faragott kő Kacson, amely egykor az elpusztult apátsághoz tartozott. Az Országos Műemléki Felügyelőség Fényképtárában őriznek egy képet, amelyen a kácsi monostor régebben előkerült kövei láthatóak (20. kép) [40]. A kövek közül a felső (bal oldali) bordázott díszítésű vállkövet közli Gerevich Tibor is a románkorról írott munkájában (21. kép), a visegrádi bazilita kolostor területén talált, hasonló alakú, palmettákkal díszített vállkövével együtt. Mindkettő korát a XII. századra határozta meg [41]. Ezt a korhatározást a későbbiek során is megtartották, a XII. század első felére finomítva azt [42]. Gerevich a kőről a következőket írja: „...Nem a IV. Bélától emelt toronyból származik, stílusa annál korábbi; a vazulrendi görög szerzetesek számára 1055—1061 között alapított kolostorból sem, mert annál viszont későbbi. A monostort II. András 1221-ben a benedekrendieknek adományozta, amidőn Szent András tiszteletére szentelték. Ebbe a korba még beleillenek, bár stílusa inkább a XII. századra vall;...". Ezzel szemben Dercsényi Dezső és Héjj Miklós azt írja, hogy „ ... a gyér számú, közvetlen bizánci kapcsolatot mutató darabok (emlékeink) közé ..." tartozik [43].. Hazai románkori kőfaragványaink között a bizánci hatásokat mutató palmettás köveket Gerevich Tibor is a XI. századra tette [44]. Bár a visegrádi vállkő első pillantásra nem tűnik ehhez a csoporthoz tartozónak (Veszprém, Pilisszentkereszt, Szekszárd és Tihany, de gondos vizsgálat után megállapítható, hogy
