A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

DOBROSSY István: A fonás technikája a Hernád völgyében

A FONÁS TECHNIKÁJA A HERNÁD VÖLGYÉBEN 229 FONÁSHIBÁK Fonáshibák talpas és kerekes guzsalynál egyaránt előfordulnak. A munka során természetesen beidegződik a helyes mozgás, a kéz és láb működése közötti összhang. „Ó, hát azt úgy tutta már a mi ujjunk, hogyha egy morzsacskát is mellé ment, megálltunk a szálat igazítani. Nagyon értettük annak a módját. Sötétbe is meg tuttuk vóna fonni" — mondja a 73 éves Zsíros Istvánné (Halmaj). Gyereknél nem is csodálkoztak, ha hiba csúszott a fonásba, közösen kijavították. Mindenki csepűn tanult. Ha nem sikerült, vigasztalásul mondták a gyereknek: „Nem baj, jó lesz a bika t.. .re!" Ha gyakorlottabb fonó kezében lett orsóhegyes a fonal, azt már kicsúfolták, lenézően beszéltek róla. „Hát mijén fonala vót annak, aki nem tudott fonni, ronda vót a'. Nem hívták azt semminek. A legények nem nézték semmibe az ojant..." A hibák a szál húzása és az orsó pergése közötti Összhang megbomlásából adódtak. Ha a szálhúzás az orsó pörgetéséhez viszonyítva lassú, a fonal túlsodrott, orsóhegyes lesz. Szapulásnál igyekeztek rajta segíteni. Mosás után és száradás közben is húzogatták, kukoricalisztből készített hencébe márto^ gatták be. Sodratlan akkor lett a fonal, ha rosszul volt felkötve a szösz a guzsalyfőre. Ömlött a szál, az orsó nem bírta sodorni, nyálazni sem lehetett rendesen. Az ilyen fonal a bordán szétfoszlott, kiszöszösödött, csepűs lett. Fonáshibák nemcsak a helytelen sodrásból, hanem a helytelen feltekerésből is származhatnak. Laza orsóra hajtásnál a fonal ledől. Különösen a kerekes guzsaly orsójánál gyakori a gangok összeomlása. Ha idejében észreveszik, az orsó visszapörgetésével segíthetnek rajta. Kerekesnél ilyenkor a fonórészt általában kiveszik. Ellenkező esetben motolláláskor nagyon sokszor szabdalni kell a fonalat. Hasonlóan a fonáshibák közé soroljuk a fonal szakadást. A kerekes guzsalynál gyakrabban előforduló jelenség. Ha a kelepvilla fonalvezetőjébe pozdorja akad, a gyors forgás következtében azonnal elszakad a fonal. Talpas guzsalynál ritkábban, és főleg csepűfonásnál fordul elő. Szakadás után a már ismert fonalkezdés jelensége áll fenn. A két szál összekötésétől a sodrásig számos változattal találkozunk. Halmajon Özv. Kőmíves Jánosné 65 éves adatközlő a fonalszakadásról így beszél: „Kihúztuk az orsót, oszt szálassal megfogtuk a végét, összeakasztottuk oszt összefontuk vele. Nem kötöttük ám soha. Nem is lehetett azt meglátni, ha elszakadt a fonal. Volt olyan is, aki csombókot kötött rá. Ha szépen meg volt kötve, még azt sem lehetett nagyon észrevenni. Zsáknál nem igen számított, de ha térítőnek, vagy fehér ruhának kellett, ilyet sohasem csináltunk." És akit rendre megszólt mindenki, akinek legtöbbször „fagyott el a fonala", ekként vélekedik: „Ha elszakadt, összesodorni már nem lehetett. Csak összekötöttük. Meglátszott a kötés, de mit lehetett azzal tenni. Saját magunknak csináltuk, ha akadt is benne csombók, hát mit számított az. Nem lehetett azt összesodorni, mert a megsodrott fonal már nem sodort másodszor." A javítás leggyakoribb formája az volt, mikor a sodrott részt a kihúzqtt csepűs vagy szálkenderhez tették és összesodorták.