A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

BALASSA Iván: Herman Ottó gyűjtőútjai nyomában

Herman OTTÖ GYÜJTÖÜTJAI NYOMÁBAN 17 JEGYZETEK [1] Balassa Iván, Szerep helynevei. Kny. Magyar Népnyelv I. Debrecen 1939. [2] Közlései közül megemlítem: Szerep, mint a világ közepe. Debreceni Szemle VIII. (1934), 187. — Egyébként Lambrecht Kálmán hozzá is fordult, amikor Herman Ottóról készülő monográfiájához adatokat gyűjtött. Vö. Lambrecht K. Herman Ottó. Bp. 1920. Bevezetés. [3] Vö. Herman Ottó, A magyar pásztorok nyelvkincse Bp. 1914. VII. Hosszabb időn keresztül levélbeli kapcsolatban állott az orvossal, mint alábbi látni fogjuk nála szállt meg Biharudvariban. [4] Uo. IX. Az Echerolles család Franciaországból származott (talán a francia forradalom elől menekültek) és a XIX. század elején települt le Nagyváradon. A Kruspér családdal egyesülve váltak sárréti földbirtokosokká Borovszky Samu (szerk.), Bihar vármegye és Nagyvárad Bp. én. (1901). [5] EA. 182/A. 1—14. Keménykötésű füzet. Herman O. sajátkezű írása. [6] A madárneveket összevetettem: Herman Ottó, A madarak hasznáról és káráról Bp. 1901. c. munkával, különösen mivel a latin elnevezések nem voltak mindenütt jól olvashatók. [7] A sárréti madárvilág jó leírását találjuk meg: O'sváth Pál, Bihar vármegye Sárréti járása leírása. Nagyvárad 1875. 18—22.; Szűcs Sándor, A régi Sárrét világa Bp. én. (1943) 68—85. [8] Simon István 1860-ban a Bihar megyei Gáborjánban született. Előbb Szerepen, majd Udvardiban tanított (1883—1894). A Sárrét különböző vonatkozású jellegzetességeiről írt kisebb cikkeket. Szinnyei József, Magyar írók élete és munkássága. XII. Bp. 1908. [9] Ezt az anyagot Herman Ottó beküldte a Technológiai Lapoknak és az közölte is (1889. 15. sz.), mint olyan elnevezésbeli adatot, mellyel a malomipar szókincsét magyarosítani lehet. Megjegyzendő, hogy a közlés nem szó szerinti változata a gyűjtőfüzetben leírt szövegnek. A két rajzot is átrajzolták. A biharudvari szélmalom egy fejlett és rendkívül magas példány lehetett, megfelelőjét az eddigi irodalomban nem találtam. Vö. Madarassy László, A kiskunsági szélmalom. NÉ. IV. (1903.) 118—122.; Lambree(ht Kálmán, A magyar szélmalom. Ethnographia XXII. (1911), 91, 1. még uo. 285. Egyébként az ún. felülhajtós szélmalmokhoz tartozott. [10] A biharudvari szélmalom terminológiája egészében magyar. Csupán két idegen eredetű szót találunk köztük. Az egyik a kranik „a kövek emelésére szolgáló szerkezet". Talán összevethető a német Kronrad-dal „treibt die Kiuver, die die Mahlsteine drehen" Vö. A. Kamphausen, Das Schleswig-Holsteinische Freilichtmuseum. Neumünster 1966. 10—11.; A. Zippelius, Führer und Schriften des Rheinisches Freilichtmuseums in Kommern. Düsseldorf 1966. 22—23. [11] A kőpad leírása összevetve a rajzzal hibásnak tetszik. Az ürespad Lambrecht Kálmán szerint csak Biharudvariban ismeretes (i. m. 361). Egyben azt is jelzi, hogy 1911-ben a malom már nem volt meg. [12] Majorpank „körbefutó gerenda, melyen a szélmalom teteje forgatható". A szomszéd falvakban (Báránd, Szerep saját gyűjtés) elterjedt építkezési műszó: „a falra körbefektetett gerenda" (1. még MTSZ). Ügy látszik ez az elnevezés a Tiszántúl szélesebb körben ismeretes. így Herman Ottó ugyanebben a füzetében (60) 1893-ban a túrkevei szélmalomról a következőket írja: „A Majorponk szerkezete (Mauerbank) 1907. későbbi bejegyzés: k = külső karima Sz — karima szakasz F = Forgó Májorpont V = Vosznyi = Valcznyi Bokorsróf A „vosznyi" szót a közmolnár, a „valcznyi"-t a malomépítő mester használta." [13] A sárréti gyékény feldolgozással kapcsolatban 1. O'sváth Pál i. m. 57.; Szűcs Sándor, A gyékény feldolgozása és eszközei a Bihar megyei Sárréten. Debreceni