A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

BODGÁL Ferenc: A kovácsmesterség kutatása

168 BODGÁL FERENC JEGYZETEK [1] Nem törekszem teljes bibliográfiára, csak a fontosabb szakirodalmat sorolom fel. Részletesebb bibliográfiát a kovácsmesterségre vonatkozóan a közeljövőben megjelenő kérdőívemben szándékozom közzétenni. Vaclav Kovai: Élet és halál férne a vas. Bp. 1965., A. A. Zvorkin—N. I. Oszmova—

V. I. Csernisev—Sz. V. Suhargyin: A technika története. Bp. 1964., Andai Pál: A technika fejlődése az őskortól az atomkor küszöbéig. Bp. 1965. stb. [2] Heckenast Gusztáv: A vaskohászat története Magyarországon a honfoglalástól a XVIII. század közepéig. Kohászati Történeti Bizottság Közleményei (továbbiakban: KTB) 23. sz. Bp. 1962. 3. [3] Hegedűs Zoltán: Honfoglaláskori vastárgyak és salakok metallográfiai vizsgálatának tanulságai. KTB Közi. 2. sz. Bp. 1960., Alföldi András: A tarchan méltóságnév eredete. (Tanulmányok a királyság intézményének az északázsiai lovasnépeknél való kialakulásához I.) Magyar Nyelv XXVIII. (1932) 205—220. . Bartha Antal: Honfoglaláskori kovácsmesterségünkről. Történelmi Szemle 1958. 315—327., Bartha Antal: A honfoglaláskori magyar kovácsmesterség társadalmi hátterének kérdéséhez. Történelmi Szemle, 1961. 133—154. [4] Bartha A.: Honfoglaláskori kovácsmesterségünkről. Tört. Szemle 1958. 315. [5] Heckenast Gusztáv: A feudáliskori magyarországi vaskohászat historiográfiája. KTB Közi. 10. Bp. 1961. [6] Anton Kerpely: Das Eisenhüttenwesen in Ungarn, sein Zustand und seine Zukunft. Selmecbánya, 1872., Pech Antal: Jelentés a selmeczi és diósgyőri kerületben és Rézbánya vidékén létező állami bányák és kohók állapotáról. Bp. 1873. Téglás Gábor: A vasbányászat őshazája s a nyugatázsiai és európai vasipar úttörői és terjesztői. Bányászati és Kohászati Lapok 1908. I. 593—603. Téglás Gábor: Népvándorláskori vaskohászati maradványok a Duna—Rajna közéről. Bányászati és Kohászati Lapok 1907. I. 86. stb. Wenczel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. Bp. 1880., Edvi Illés Aladár: A vas története Közép- és Észak-Európában a népvándorláskorig. Magyar Mérnök és ÉpítészEgylet Közlönye 1889. 399—416, 458—472. 549—552. Az ős- és ókor vasművessége. Bp. 1898. stb. [7] Felföldi vasipar. Pesti Napló 1859. jan. 30., febr. 1., Szontágh Pál: Vastermelés. Vasárnapi Űjság 1862. 175—176, 186—187, 197—198, 211—212, 221—223. Rónay Árpád: A Szepesség és a Székelyföld kisvasipara. Magyar Mérnök és Építészegylet Közleménye. 1900. 38—40. [8] Illés Aladár: Felső-Magyarország kisvasipara. Technológiai Lapok 1889. 113— 115, 129—130, 146—147. 1891. 93—95, 125—127, 132—134, 142—144, 163—164. Csizmazia Kálmán: A gölniczbányai kovácsipar. Magyar Iparoktatás XVI. (1911—12.), 502—510, 529—537. XVIII. (1913—14), 133—138, 174—185. Dr. Chyzer Béla: A reszelővágó mesterség. Magyar Iparoktatás XIV. (1909—10.), 373—379, 395—401, 429—434, 462—467. [9] Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Pest, 1868. I. 197—199. [10] N. Bartha Károly: A reszelővágó mesterség. Magyar Nyelvőr 1950. 401—412. [11] Magyarság Néprajza I. Bp. é. n. 307., Ethnográphia XLIV (1933), 97—117. [12] Kiss Lajos: Cigányfogasok Hódmezővásárhelyen. Néprajzi Értesítő XX (1921), 49—50. Erdőss László: A kovácsmesterség (Prügy, Szabolcs m.) Debrecen, 1941. Kézirat, 23 lap, 38 rajz. Néprajzi Múzeum EA: 3137. [13] Andrée, R.: Die Metalle bei den Naturvölker. Leipzig, 1884. Grüniger, K. M.: Das áltere deutsche Schmiedehandwerk auf den Lande. Freiburg i. Br. 1924., Reisinger, K.: Die Nagelschmiden in Natshung und Heinrichdorf. Erzgebirge Zeitung XVIII. (1927), 44—47., Ohlhaver, Horst: Der germanische Schmied und sein Werkzeug. Leipzig, 1939., Die Dorfschmiede. Deutsche Gaue XXVII (1926), 34— 40., Hammerschmiede. Deutsche Gaue XLI (1949), 34., Victor, Schmitt: Die Nagelschmieden des Ostrachtales. Deutsches Museum Abhandlungen und Berichte. 25 Jahrgang (1957), Heft. 2. München, 1957. £14] Mieczyslaw Gladysz: Zdobnictwo metalowe na Slasku. Krakow, 1938., Zofia Ci-