A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

BODGÁL Ferenc: A kovácsmesterség kutatása

A KOVÁCSMESTERSÉG KUTATÁSA A fémek felfedezése és felhasználása meggyorsította az emberi társadalomfejlődését. A fémek közül is kiemelkedik a vas, mely keménységénél, alakíthatóságánál fogva sokféle célra volt felhasználható. Aránylag korán tömegméretekben készítettek belőle fegyvereket, szerszámokat. Felfedezésének idejét és helyét pontosan nem ismerjük. Időszámításunk előtt 3000-ből az egyiptomi fáraók piramisaiból már vas, illetve acéltárgyak kerültek elő, a vasgyártás folyamatát óegyiptomi festményekről ismerjük. I. e. 2000 körül a vas ismertté válik Észak-Európában, 1000 körül pedig a Földközi-tenger környékén mindenütt elterjed. 900—500 körül lép a bronz helyébe a vas Közép-Európában s fokozatosan megismerkednek vele az itt élő népek. Jelentőségét az is mutatja, hogy majdnem minden nép mítoszaiban szerepel a vas, vagy az előállításával foglalkozó kovács. A vas történetéről, a vasművességről különösen a múlt század utolsó harmada óta igen sok részlettanulmány, adatközlés és összefoglalás jelent meg műszaki szakemberek, technikatörténészek tollából hazánkban és a szomszédos országokban is [1L A vasfeldolgozás Magyarországon több mint 2500 évre tekinthet vissza. A vaskohászat — a régészet szerint •— a késői Hallstatt korban, i. e. 600 évvel indult meg. A népvándorlás korában nálunk a vaskohászat folyamatossága megszakadt, a középkori magyarországi vasművesség nem az ókori vasművesség folytatása, hanem a honfoglaló magyarságnak a dél-oroszországi sztyeppéken elsajátított ismeretein, illetve a XII. századtól a német vasművelők bevándorlásán alapult [2]. A honfoglaláskori vasművességre régészek kutattak, Hegedűs Zoltán egy honfoglaláskori vastárgy metallográfiai vizsgálatát végezte el. Alföldi András és Bartha Antal a honfoglaláskori kovácsmesterség társadalmi hátterét vizsgálta [3]. Egyelőre eldöntetlen kérdés, hogy a honfoglalás idejében elkülönült-e egymástól a vaskohászat és a kovácsmesterség. A pécsváradi apátság 1015-re keltezett, valójában a XIII. században hamisított alapítólevele valószínűleg a XI—

XII. századi állapotokat tükrözi. Megkülönbözteti a vasat szolgáltatókat (tributarii ferri) a kovácsoktól (fabri), s ezzel a vasfeldolgozás közötti munkamegosztást bizonyítja [4]. A feudáliskori vaskohászat magyarországi kutatása egyidős a kapitalizmussal. A kutatástörténet megírását Heckenast Gusztáv végezte el [5]. A dualiz-