A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

LAJOS Árpád: Módszeres szempontok a népi gyermekjátékok rendszerezéséhez

MÓDSZERES SZEMPONTOK A NÉPI GYERMEKJÁTÉKOK RENDSZEREZÉSÉHEZ J53 2, Nótás, táncos játékok. (Leányok játékai.) Gyakran így kezdik: „Mit játszunk, lányok?" Ebben a nagy csoportban fő egyezések: térforma kedvelése, a mozdulatok ritmizálása, s a dalos szövegek erős előtérbe kerülése. A térforma és összefogódzás sok változatban van meg. Legszokásosabb a kör, csillag-alak, hármas felállás, arc-sorok, egyes sor, páros sor, kapualkotás vagy hídformálás összefogott, magasra emelt kézzel. A mozdulatokban a lényeg az egyszerűség és báj. (Egyszerű ringó, sétáló mozdulatok, átbujkálások, kígyózó menet libasorban, térforma-változtatással, szétváló, találkozó mozdulatok, ketteslépések, szökellések, sürgések, olykor-olykor a játék szövegének megfelelő részek jelenetezése mozdulatokkal. A dallamos szövegek erősen variálódnak, s gyakran átnyúlnak egyik játéktípusból a másikba. A változatok egyikében-másikában gyakori a gyermekes szövegtorzulás. A lánykákat a nóta zeneisége (túlnyomórészt dúr hexakord hangsorral) és a ritmus jobban érdekli, mint a szöveg értelme. Mozdulatutánzó dalos játékok. A játék ismert szövege szerint arcjátékkal, testmozdulatokkal mímelik, ábrázolják, a játék nótás tartalmát. („Fehér liliomszál" — változatai: „Kék ibolyácska", „Bársony ibólyácska" főszereplője a körben a játék szövege szerint felugrik, ledobbanva két kézzel megtámasztja oldalát, mosakodó, fésülködő, törülköző mozdulatot végez, majd amelyik körtag kötényében megtörülközött, azzal szerepet cserél. A „Kis kacsa fürdik" kezd. játék egyik mozdulatutánzó típusában a fürdő kacsa mozgását utánozza a kör közepén szereplő kislány.) Legtöbbször táncos játékba mennek át. Kocsikázást utánzó sürgés: „Kocsit, kocsit, komámasszony..." Dalos játékok táncrahívással. (Párválasztók.) Kezdő térforma: a zárt kör, egyszerű kézfogással. A kör közepén álló kislány, aki szerepére maga vállalkozott a körtagok közül valamelyiket kiválasztja, a dal ilyen szövegrészeinél: „Vedd el, akit szeretsz!" — „Ezt szeretem, ezt kedvelem!", vagy: „Add nekem ezt, elkapom ezt.." vagy: „Kislány, gyere be..." A táncra hívott bemegy hozzá, egyet-kettőt lépegetnek, fordulnak összefogódzva, majd megsürgetik egymást. Az összefogódzás lehet egyszerű kézfogás, szembe egy-egy kézzel, két kézzel, süllyesztve vagy emelve, derék vagy vállfogás kölcsönösen, vagy pedig az egyik derekat, a másik vállat fog. A táncnak több szakasza van, s a legtöbbször dús terjedelmű nótás szöveg szakaszaihoz igazodik. A táncolók a nóta végén szerepet cserélnek, a táncvégző közhelyek elhangzásakor („Állj ki már, szegfűszál!..." „Cuki, tavalyi disznó!", „Hess ki vén kakas!"). Az esetek túlnyomó többségében közhellyé vált kezdő képekre ismerünk („Haj színalja, színalja...", „Hajlik a meggyfa ...", „Érik a meggy, érik..." „Kendermorzsa, kis menyecske", „C'ickom, cickom...", A pünkösdi rózsa, kihajlott az útra...", Ég a gyertya, ha meggyújtják...", „Hármat tojott a fürjecske...", a „Haj vára, vára... stb.). Van olyan változat, melyben a dal bizonyos szakaszában az egész kör párokra bomlik, s úgy táncolnak („Csillag Boris ...", „Hatan vannak a mi ludaink... !)