A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

LAJOS Árpád: Módszeres szempontok a népi gyermekjátékok rendszerezéséhez

146 LAJOS ÁRPAD A felnőtt környezettel való viszonyt vizsgálva megfigyelhetjük, hogy a gyermek a maga gyermeki társas életét élve, önálló kis társas világot alakít ki. De ez a külön világ csak érdeklődési területét tekintve önálló, gondolunk itt a gyermekeknek egymás közt kialakult társas rigmusaira. Az együtt játszás kulturális anyaga túlnyomó többségében a felnőttvilágból szállott alá. A gyermek ösztönszerűleg külön önálló társas életet akar és tud élni, de ugyanakkor akaratlanul utánozza a felnőtteket, tőlük kapja a játék tartalmának legnagyobb részét. A felnőttek őskultúrájában tárgyi és szellemi javakról beszélünk. Ha mármost ezek megfelelőit keressük a gyermekek körében, itt két fő csoportot emelhetünk ki: a játékszeres és társas játékokat. Természetesen a felnőttek tárgyi és szellemi javai a felnőttkor fejlettségének megfelelően kialakult, sokfelé ágazó javak. A gyermek játékszerei a maguk egészében gyakorló eszközök testi és szellemi képességei fejlesztésében, s ugyanúgy, a társas játékok az erő, ügyesség, mozdulatszépség fejlesztői a gyermek spontán kezdeményezésére, egyszóval mind a játékszereknek, mind a társasjátékoknak egészen más szerepük, más funkciójuk van. A gyermekjátékok kategóriájának felsorolásában és részletezésében természetesen nem találunk pontos megfeleléseket a felnőttkor tárgyi és szellemi javaira, de alapul szolgálnak egyrészt annak kutatására, hol mutatkozik önállóan a 6—12 éves gyermek játékkultúrája, s hol mutatnak vetületet a felnőttkor tárgyi és szellemi javai. Mindezek részletezésére mind a leíró szintézis, mind a történeti néprajz igényt tart. A gyermek és környezete viszonybaállításával a gyermekjátékoknak négy fő kategóriáját emelhetjük ki: I. Játék a természeti környezettel. II. Játékszerek készítése, játékszeres játékok. III. Társas gyermekrigmusok (szövetkezés, kiközösítés, harag, béke). IV. Szervezett társas játékok. Ezeken a kategóriákon belül az egyes típusokat elsősorban a játék tartalma, s csak másodsorban annak formája szerint soroljuk fel. I. Játék a természeti környezettel. Egyik legönállóbb területe a gyermek játék világnak. Kiválóan alkalmas a nemzetközi, egyetemes játékkincsben a lélektani egyezések vizsgálatára. E kategóriába tartoznak: 1. Növények gyűjtögetése elnevezésekkel, esetleg hozzáfűződő mondókákkai, az elfogyasztás, vagy értékesítés, játékra való felhasználás módja. 2. Vadászgatás (lepkevadászat, bogárvadászat), csalogató mondókákkal, dallamos versekkel (Szállj le lepke, vagy: Ülj le lepke, babot adok stb.). 3. Rovarröpítés, vagy rovar felhasználása munkára (vontatás). 4. Állathívogatók (csigabiga, gólyahívogató, fecskemegszólító). 5. Állatriogatók (héja, sas, ölyv). 6. Állatcsúfolók (pulyka, kotlós). 7. Természeti tünemények hívogatása (nap, eső).