A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

LAJOS Árpád: Módszeres szempontok a népi gyermekjátékok rendszerezéséhez

142 LAJOS ÁRPÁD tartható nyomokban ma is. Ezek már az együttélés rendjét szabályozó íratlan törvények voltak, s továbbalakulásukban ma is azok. A gyermek életében ezeknek megint a játékok felelnek meg. A gyermekek a helyesről, jóról, vagy a helytelenről, rosszról alkotott közös véleményüket nemcsak őszintén, hanem egyúttal játszva fejezik ki, gondolunk itt a gyermek társas erkölcsi szokásaira, melyek játékok, de már előkészületet jelentenek a felnőtt társas élet kialakítására. Az ősi szertartások, szokások zöme a gyermekek körében elvesztette eredeti funkcióját. Érthető. Érzelmük, értelmük fejletlenségével nem tudják felfogni a szertartások, szokások jelentőségét, de ezek bizonyos elemeit be tudják építeni játékaikba. Röviden: a gyermekjáték a gyermek spontán kultúrája. Ennek tényezői: a gyermek és annak természeti és társadalmi környezete. E tényezők együttes számbavételével, a pedológiai és néprajzi szempontok együttes érvényesítésével próbáljuk meghatározni a játék fogalmát, elsősorban a gyermekek területére leszűkítve. A gyermekkorból emeljük ki a legfontosabb szakaszt, a 6-tól 12. évig terjedő szakaszt, melyben a gyermeket, mint alkotó kis embert ismerhetjük meg. A kisdedkor és kisgyermekkor éveiben a gyermek játékismerete még fejletlen. A játékkészség csíráit elsősorban az édesanya ápolgatja dalaival, nevettető, cirógató, csipkedő kis játékokkal, ültetgető, állongató, jártató, táncoltató mozdulatokkal, dallamos rigmusokkal. A szülői ház környezetében ismerkedik a gyermek először a játékszerekkel is, melyeket apja, nagyapja készít. A fogékony gyermek elsajátítja a beszéd, a mozdulat ritmusát, játszik a játékszerekkel, sőt, maga is megpróbál ilyeneket készíteni. A hatéves kortól már világosan megmutatja megfigyelő és alkotó képességét, sőt, a gyarapodó gyermektársaságban meglepő gyorsan fejlődik társas érzéke, az egyenjogúságához, igazsághoz való vonzódása, a tetszeni, hódítani vágyás. Megfigyeli a közvetlen természeti környezetet is, nemcsak érdeklődik iránta, hanem vissza is hat rá. Izomzata még gyenge, nagy megterhelésre alkalmatlan. De mozgása már elég gyors és ritmizálható. Tud elég jól futni, ugrálni, szökdellni, forogni, hajlani, kúszni, táncolni egyszerű lépésekkel, de feltűnően jó térformaérzékkel. Kezével szeret már ügyeskedni, faragni, hajlítgatni, formálgatni. Érzékszervei kedvelik az erős ingereket, különösen a zajt kedveli a gyermek, a zaj keltésben bámulatosan leleményes és sokoldalú. Szereti mozgásba hozni a tárgyakat, s a mozgásba hozott tárgyakkal saját mozgáskészségét is fejleszti. Élő alakokat figyel meg, s ezekben a lényegre összpontosít, ezek kiütköző vonásait megjegyzi ezek testhelyzetének, mozgásának tekintetbe vételével, majd ő maga is megpróbál élő alakokat ábrázolni. Megfigyeli a felnőttek eszközeit, tárgyait, s utánozza őket kis modelljeiben. Szereti díszítgetni magát, különösen a lánygyermek. A játékszerek készítéséhez felhasznál minden elképzelhető anyagot, melyhez környezetében hozzáférhet (sár, homok, por, növényi, állati anyagok, felnőttek eldobott, feleslegessé vált tárgyait). Az ábrázolt élő alakokat nemcsak mozgásba hozza, hanem barátkozik is velük, megszólítgatja őket. A gyermek nyelvkészsége természetesen a közvetlen környezetre korlátozódik. Ugyanakkor erősen bővül játékos szóképzéssel, ikerszavakkal. Elő-