A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

LAJOS Árpád: Módszeres szempontok a népi gyermekjátékok rendszerezéséhez

MÓDSZERES SZEMPONTOK A NÉPI GYERMEKJÁTÉKOK RENDSZEREZÉSÉHEZ A hazai néprajzi kutatások régebbi és újabb eredményei ismét feldolgozás alatt állnak, s a magyarság néprajza új rendszerezésében jelennek meg. Ennek az új rendszerezésnek előreláthatólag végső fejezete lesz a „Játékok"-fejezet. A megszerkesztés sorrendjében eddig is a végső helyet foglalta el, s ezzel mintegy kiegészítő szerepet töltött be. A sorolásnak ezt a módját — mely valószínűleg változatlan lesz — az teszi indokolttá, hogy a nép tárgyi és szellemi javainak rendszerezésében a felnőtt dolgozó társadalmi rétegek, elsősorban a pásztorság, parasztság tárgyi és szellemi javaira gondolunk. Hogy minden idők népi kultúrájának milyen a tükröződése a gyermekjátékokban, ez a kérdés is belevág a néprajz disciplinájába. E kérdés taglalása itt hézagpótló jelentőségű. A gyermekjátékok tanulmányozásából részt kér a pedológia is, sőt, mint látni fogjuk, a gyermekjátékok leíró rendszerezésének alapja a gyermek, s ezért itt tekintetbe kell vennünk a pedológia szempontjait is. A magyarság néprajza ismert ,,Játékok"-fejezete sok olyan gondolatot vet fel, mely tudományunkban úttörő jelentőségű. Hangsúlyozza a játék és művészet rokonságát, rámutat játékaink és az egyetemes játékkincs kapcsolataira gyermek- és néplélektani egyezések párhuzamba állításával, a játék magyarságát kutatva a felnőttek köréből a gyermekekhez leszállott hagyományanyag elemzésével a hazai környezet sajátosságaira, népünk életmódjának, szokásainak, kultúrájának a gyermek játék világban való nyomaira figyelmeztet, a gyermek játékismeretének forrásait vizsgálva, a gyermek játékkészségének fejlődését — s a játékfajtáknak a gyermek fejlődési menete szerinti elemzésében az egyszerűbbről az összetettebbre való térést mutatja be. Három fő játéktípust sorol fel: testedző, utánzó és társasjátékok típusait. Bőséges játékanyagot közöl, főleg játékszereket, az elkészítés anyaga szerinti csoportosításban, külön kiemeli a játékokat eleven állatokkal, főleg rovarokkal. Igen értékesek a bemutatott társasjátékok is, melyek nyelvi eszközeikben, cselekményeikben nemcsak a gyermek társas életének, hanem a hazai folklórnak is beszédes példái. A játékok csoportosításai azok, melyeket kiegészíteni és módosítani kell. Viszont a fentebb említett tételes részek jó kiindulópontok a játékok rendszerezéséhez.