A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

TAKÁCS Béla: Borsodi református templomok régi szőnyegei

132 TAKÁCS BÉLA magunknak a borsodi református templomok gazdag és változatos szőnyegemlékeiről. Mindjárt érdekesebbé és színesebbé válik a kép, ha tudjuk, hogy az eddig ismertetett szőnyegféleségek mellett a XVII—

XVIII. században „skarlát szőnyeg", „persiai szőnyeg", „török szőnyeg", „phrygiai török szőnyeg", „lengyel szőnyeg", „olasz szőnyeg", „rácz szőnyeg", „sidó szőnyeg'",, „görög szőnyeg", „egyiptomi szőnyeg" volt az egyházközségek birtokában. Nézzük sorjában ezeket a külföldi eredetű szőnyegfajtákat. A skarlát vagy skarlát szőnyegek alatt a régi magyar nyelvhasználatban a kisázsiai török szőnyegeket értették. A rimaszombati egyházközség birtokában az. 1665-ös összeírás adatai szerint két skarlát szőnyeg volt. Tállyán 1806-ban így jegyezték fel ezt a szőnyegfajtát: „egy skarlát szőnyeg mely a templomban levő asztalon szokott állani". A persiai, illetve perzsa szőnyegek egyik jelentős csoportját alkotják a keleti szőnyegek nagy családjának. A rimaszombati persiai szőnyeg-nék — amely ugyancsak az 1665-ös összeírásban szerepel — nem tudjuk közelebbi meghatározását adni, mert a perzsa szőnyegeknek többféle típusa van: vadász, állatalakos, vázas, növényi díszítményű szőnyeg. Tekintve, hogy a három szőnyegfajta már a maga korában is meglehetősen ritka volt, feltételezem, hogy a rimaszombati református templom szőnyege növényi díszítményes lehetett. A XVII. században ezt a szőnyegfajtát általánosan használták egyházi és világi célra egyaránt. Nagy a valószínűsége, hogy a „kilimekkel", „velenczével", „keczével" és több más szőnyegféleséggel együtt — minden közelebbi meghatározás nélkül említett — szőnyegek, szintén perzsa eredetű, illetve keleti, növényornamentikás szőnyegek voltak. A lengyel tarka szőnyeg, mely a perkupái egyházközség ingóságai között szerepel 1711-ben, semmiképpen nem lehet azonos a szakirodalomban „lengyel szőnyeg" néven ismeretes Perzsiában készített szőnyeggel, mert ez azoknak későbbi ragadványnevük volt. Mint ahogy az úgynevezett „erdélyi szőnyegeket" sem Erdélyben állították elő, hanem Keletről kerültek az erdélyi és a magyarországi részekre, hasonlóképpen a „lengyel szőnyegek" is Keletről, perzsa uralkodók ajándékaként jutottak el Lengyelországba. Nehezen lehet elképzelni, hogy királyi, fejedelmi tulajdonban levő, arannyal, ezüsttel átszőtt, különleges és drága szőnyeg egy kis falusi templom úrasztalára vagy szószékére kerüljön. Közelebb áll az igazsághoz, ha a perkupái „lengyel tarka szőnyeg" alatt valami egyszerűbb, kilim technikával készült szőnyeget értünk [14]. „Török" jelzővel ellátott szőnyeg nagyon sok gyülekezet leltárában található. Vegyük sorra ezeket az adatokat: „két török szőnyeg" (Alacska, 1735), „egy dupla török szőnyeg a cathedrán" (Beretke, 1735), „két török szőnyeg"

7 (Ernőd, 1735), „egy vastag török szőnyeg" (Felsővály, 1735), „egy török dupla szőnyeg" (Hernádszkáros, 1735), „egy török szőnyeg" (Igrici, 1736), „egy török szőnyeg" (Legyesbénye, 1806), „két török szőnyeg, az egyik ujj, 13 Rhénes forint ára" (Mezőkeresztes, 1736), „három török szőnyeg" (Poroszló, 1736), „egy török szőnyeg" (Sajóecseg, 1735), „egy dupla török szőnyeg, egy négy szegietű rojtos tőrök szőnyegecske" (Szikszó, 1736), „a prédikálló széken egy nagy dupla török szőnyeg, a paróchián egy régi tarka török szőnyeg"