A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

DÉTSHY Mihály: A sárospataki vár pusztulása 1702-3-ban

104 DÉ'TSHY MIHÁLY évvel Bél Mátyás is ad leírást: „...Lipótot rávették, hogy 1702-ben a várat falait lerombolva a földdel egyenlővé tegyék. Bár akadnak még ma is, akik rosszall]ák, hogy ilyen kitűnően erődített és biztonságos helyet leromboltak, és tagadják, hogy bölcsen vagy körültekintően cselekedett, aki Lipótot erre a rombolásra rábírta. Ugyanis, ha falait le is rombolták, sáncaival még mindig olyan erős, hogy akár ma is őrhelyül szolgálhatna, különösen, ha a sáncok tetejét szálfákkal, cölöpökkel és kitöltő anyaggal megerősítenék, mivel keletről a Bodrog, a magas part és a ma is fennálló falak, többi oldalán pedig a sánc és a mélyen kiásott árok nem csekély védelmére lehetnek. így a legutóbbi Rákóczi-féle felkeléskor is alkalmas menedéket nyújtott a császáriaknak. Kapuja keletről nyílik és ez ma is fennáll az ép várfalban, a többi része romokban hever, bár délkeleten a (belső) vár mostanáig megőrizte régi alakját, épületének valamelyes karbantartásával..." A Vörös torony leírásánál Bél nem említi a rombolást és tetőzetéről is csak annyit mond, hogy négy .sarkán négy torony ékesítette [20]. A külső vár lerombolását hamarosan követte a belső vár, a várkastély pusztulása. Az 1701. július 29-én készült leltár a várat még ép állapotban, I. Rákóczi György és Lórántffy Zsuzsanna idején kiépült, fejedelmi pompájú alakjában írja le, bár gazdag berendezését és felszerelését addigra a császári katonaság a 30 évi megszállás során már megtizedelte [21]. Ezt az állapotot tükrözik az idézett 1703. évi összeírás leírásának következő sorai is: „Ennek a rezidenciának a földszintjén mindenféle szobák, boltok és szállások vannak a hajdúk, őrök és az udvartartás tisztviselői számára berendezve, a felső emeletén pedig tizennégy kisebb palota kristályüvegezésű és vasráccsal védett ablakokkal ellátva, ezenkívül három nagy palota, arannyal és tarka színekkel festett famennyezetekkel ékesen" [22]. A pusztulásról ismét a jezsuita rendház naplójából értesülünk. Az 1703. évi feljegyzések májustól kezdve említik a kuruc hadak közeledését. Patak alá érkezésüket és bevonulásukat az 1703. augusztus 28-i bejegyzés a következőképpen írja le: „Ezen az éjtszakán a katonák érkezésének hírére a Páter Superior. a várban hált, miután jónak láttuk, hogy hatodmagával oda vonuljon vissza. Hajnali 5 órakor mintegy száz kuruc érkezik, akik a vár megadását követelik. Ezt megtagadják, amíg nem ajánlanak biztos feltételeket, fejedelem urunk levelét fel nem mutatják, a tárgyalásokra két tisztet nem küldenek és nem biztosítják azoknak a bántatlanságát, akik ide menekültek. Nem tetszett nekik a dolog. . . fenyegetőznek, hogy majd tűzzel-vassal térnek vissza, ahogyan meg is történt: a vár elhamvadt, miután a szomszédos istállótól a szél segítségével lángra lobbant. Akkor aztán megállapodtak, hogy túszokat adnak. Égett 6 órától 2 óráig. 2 óra után a szabadjára engedett nép berontott oda és kifosztotta. Nagy nehezen sikerült csak 4 lovat, amely a tűzből megmenekedett, a kezükből kiszabadítani Pap János uram és más parancsnokok jóvoltából, akik a rendházban ebédeltek .. . Egész éjjel virrasztás és rettegés, asszonyok sírása és jajveszékelése. A tűz a várban még mindig tart" [23]. A várkastély tehát 1703. augusztus 28-án, a kuruc hadak bevonulásakor leégett, úgy tűnik, véletlen szerencsétlenség folytán, az északról szomszédos