A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

NYIKOLAJ Jancsenkov: A magyar-szovjet nemzetközi partizánmozgalom úttörői

A MAGYAR—SZOVJET NEMZETKÖZI PARTIZÁNMOZGALOM ÚTTÖRŐI 3(jíJ A csoportnak mégis fel kellett vennie a harcot, ha ki akarta vágni magát a gyűrűből. Tíz géppisztoly-sorozat kerepelése verte fel a környéket. Miután a fasiszták nem tudták a partizánok számát és az ellenállást is túl erősnek minősítették, visszavonulót fújtak. Közben két csendőr megsebe­sült. A Szőnyi-csoport valamennyi tagja sértetlen maradt. A siker felbátorította a partizánokat, a csendőrökön viszont fejetlenség vett erőt. A „diverzánsok" szétverése céljából visszatartottak néhány frontra irányított zászlóaljt, valamint több mint 2000 csendőrt és leventét is moz­gósítottak. Átfésülték a Bükk-hegységet, különösen Ózd környékét. A parti­zánok hol le tudtak szakadni üldözőiktől, hol újból beléjük botlottak, rajtuk ütöttek és veszteségeket okoztak nekik. Már esteledett, amikor a csoport egy majorhoz érkezett. Ősz Szabó, Jo­nov, Bráz és Szoták bementek a majorba. Az utóbbi kettő jól ismerte ezt a vidéket. * Ezután az erős üldözés miatt a partizánok az új partizán támaszpont ki­szemelt helye felé indultak. Először másnap reggel tartottak pihenőt és első dolguk volt, hogy felvegyék a kapcsolatot Kijevvel. Szőnyi Márton távirata nagyon rövid volt: „Feladatunk első felét végrehajtottuk. Várjuk..." Itt a Kijevvel való kapcsolat hirtelen megszakadt és többé nem sikerült azt meg­teremteni. Jobbról géppisztoly kelepelés hangzott f el... A partizánokat most már egy egész zászlóalj magyar katona üldözte. Si­került ugyan leszakadni róluk, de csak rövid időre. Az est beállta előtt a maroknyi csapat megállapodott egy patak partján. A parancsnok utasította Zsiljajev robbantót, hogy keressen pihenőhelyet a csoportnak. De alig tett Zsiljajev néhány lépést, a patak hídja irányából lövéseket adtak le rájuk. A partizánok választüze pillanatnyi zavart keltett az ellenség soraiban, pedig az szemmel láthatóan túlerőben volt: minden partizánra legalább 25 üldöző esett. Az ellenfél erőinek megosztása és félrevezetése céljából, de a kialakult helyzet folytán is a csoport két részre oszlott: az első kisebbik csoport Sző­nyivel az élen visszavonult a sűrűség irányába, a második, melynek tagjai Jevgenyij Jonov, Mihail Szemenjuk, Larissza Polnyickaja, Bráz Lajos, Mol­nár István és Szoták Mihály volt, Járdánháza felé indult. Egy kisebb tizen­egy katonából álló csoport üldözőbe vette őket. Néhány perc leforgása alatt, Szőnyi második csoportja oldalról tüzet nyitott az ellenség fő erőire. Hamarosan a Szőnyi Márton vezette kis csapat és az őket üldöző több mint két század katona eltűnt az erdőben. Néhány perc múlva lövések soro­zataitól visszhangzott az erdő. Aztán csend lett. Három napig a második csoport néhány tagja Bráz Lajossal az élen nem hagyták el az ütközet színhelyének tájékát: átfésülték a terepet, társaik után kutatva, azonban hiába. — Nyilvánvaló, hogy elestek — gondolkodott Szoták Mihály. Értesüléseket kellett szerezniök társaik sorsáról. Bráz Lajos és Molnár István mentek el felderítésre. Már nem feküdt nagyon messze az a falu, ahol Bráz Lajos apja lakott. Ide indultak a felderítők. Vissza azonban már nem tértek többet, az ellenség kezére kerültek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom