A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

NYIKOLAJ Jancsenkov: A magyar-szovjet nemzetközi partizánmozgalom úttörői

A MAGYAR—SZOVJET NEMZETKÖZI PARTIZÁNMOZGALOM ÚTTÖRŐI 3(jíJ A csoportnak mégis fel kellett vennie a harcot, ha ki akarta vágni magát a gyűrűből. Tíz géppisztoly-sorozat kerepelése verte fel a környéket. Miután a fasiszták nem tudták a partizánok számát és az ellenállást is túl erősnek minősítették, visszavonulót fújtak. Közben két csendőr megsebesült. A Szőnyi-csoport valamennyi tagja sértetlen maradt. A siker felbátorította a partizánokat, a csendőrökön viszont fejetlenség vett erőt. A „diverzánsok" szétverése céljából visszatartottak néhány frontra irányított zászlóaljt, valamint több mint 2000 csendőrt és leventét is mozgósítottak. Átfésülték a Bükk-hegységet, különösen Ózd környékét. A partizánok hol le tudtak szakadni üldözőiktől, hol újból beléjük botlottak, rajtuk ütöttek és veszteségeket okoztak nekik. Már esteledett, amikor a csoport egy majorhoz érkezett. Ősz Szabó, Jonov, Bráz és Szoták bementek a majorba. Az utóbbi kettő jól ismerte ezt a vidéket. * Ezután az erős üldözés miatt a partizánok az új partizán támaszpont kiszemelt helye felé indultak. Először másnap reggel tartottak pihenőt és első dolguk volt, hogy felvegyék a kapcsolatot Kijevvel. Szőnyi Márton távirata nagyon rövid volt: „Feladatunk első felét végrehajtottuk. Várjuk..." Itt a Kijevvel való kapcsolat hirtelen megszakadt és többé nem sikerült azt megteremteni. Jobbról géppisztoly kelepelés hangzott f el... A partizánokat most már egy egész zászlóalj magyar katona üldözte. Sikerült ugyan leszakadni róluk, de csak rövid időre. Az est beállta előtt a maroknyi csapat megállapodott egy patak partján. A parancsnok utasította Zsiljajev robbantót, hogy keressen pihenőhelyet a csoportnak. De alig tett Zsiljajev néhány lépést, a patak hídja irányából lövéseket adtak le rájuk. A partizánok választüze pillanatnyi zavart keltett az ellenség soraiban, pedig az szemmel láthatóan túlerőben volt: minden partizánra legalább 25 üldöző esett. Az ellenfél erőinek megosztása és félrevezetése céljából, de a kialakult helyzet folytán is a csoport két részre oszlott: az első kisebbik csoport Szőnyivel az élen visszavonult a sűrűség irányába, a második, melynek tagjai Jevgenyij Jonov, Mihail Szemenjuk, Larissza Polnyickaja, Bráz Lajos, Molnár István és Szoták Mihály volt, Járdánháza felé indult. Egy kisebb tizenegy katonából álló csoport üldözőbe vette őket. Néhány perc leforgása alatt, Szőnyi második csoportja oldalról tüzet nyitott az ellenség fő erőire. Hamarosan a Szőnyi Márton vezette kis csapat és az őket üldöző több mint két század katona eltűnt az erdőben. Néhány perc múlva lövések sorozataitól visszhangzott az erdő. Aztán csend lett. Három napig a második csoport néhány tagja Bráz Lajossal az élen nem hagyták el az ütközet színhelyének tájékát: átfésülték a terepet, társaik után kutatva, azonban hiába. — Nyilvánvaló, hogy elestek — gondolkodott Szoták Mihály. Értesüléseket kellett szerezniök társaik sorsáról. Bráz Lajos és Molnár István mentek el felderítésre. Már nem feküdt nagyon messze az a falu, ahol Bráz Lajos apja lakott. Ide indultak a felderítők. Vissza azonban már nem tértek többet, az ellenség kezére kerültek.