A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)
KEMENCZEI Tibor: Koravaskori bronz raktárleletek a miskolci múzeumban
68 KEMENCZEI TIBOR kultúra hatása járult. A Tiszától keletre már a szlovákiai—északmagyarországi gyártási központból juthattak a liptói típusú kardok. A Hallstatt A periódus második felére keltezhető északmagyarországi raktárleletek további jellegzetes típusai a babérlevél alakú lándzsahegyek (Ecseg r Keresztéte, Zsujta), félholdas kávájú és nyugati típusú tokosbalták (Ecseg), gombos végű és markolatnyújtványos sarlók (Ecseg), romboid átmetszetű karperecek (Zsujta, Keresztéte), kerek átmetszetű vonalkázással díszített karperecek (Keresztéte), háromszög alakú akasztóval ellátott üst (Keresztéte, szórványleletek: Aszód, Vácszentlászló, Piliny). Az Észak-Magyarországon előkerült Hallstatt A? korú bronzleletek száma meglepően kevés az előző korszak nagyszámú bronzleletéhez képest. A pilinyi kultúra végéről a Hallstatt Ai korszakban eddig 67 elrejtett kincsleletet ismerünk. A Hallstatt A-< korú kincsleletek csekély száma nyilván arra vezethető vissza, hogy a pilinyi kultúrát felváltó nép életének első szakaszát nem zavarhatták meg jelentősebb külső támadások. Ez alatt nem azt értjük, hogy teljesen zavartalan volt ez a fejlődési periódus. A Bükk hegység peremén emelt koravaskori földvárak, erődített telepek (Szilvásvárad [102], Bükkszentlászló, Felsőtárkány [103], Bükkaranyos [104], Kisgyőr, Miskolc-Tapolca, Görömböly-Tapolca [105]), a bükki barlangok koravaskori leletei bizonyítják, hogy az Alföldön élő népcsoportokkal ellenségesen állt szemben Észak-Magyarország koravaskori lakossága. A Hallstatt A:> korszakban azonban még nem érhette olyan támadás ezt a területet, amely a lakosságot értékeinek, a bronzleletek nagyobb számú elrejtésére kényszeríthette volna. összehasonlítva a Felvidék és Északkelet-Magyarország, a Tiszától keletre fekvő vidékek raktárleleteinek időrendi helyzetét, jelentős eltéréseket találunk. A Felső-Tiszavidéken a Reinecke BD periódusra esik jelentős számú raktárlelet elrejtése (ópályi típusú raktárleletek köre) és a Hallstatt Ai korszakra. A Hallstatt A3 időszakból alig van raktárlelet, míg a Hallstatt B korszakra ismét nagyobb számú bronzleletet keltezhetünk [106]. A Felvidéken, a pilinyi kultúra területén a Reinecke BD elejére csupán néhány raktárleletet, lehet helyezni, ezek is inkább a Reinecke BC korral mutatnak szorosabb öszszefüggést (Forró, Zalkod, Felsőbalog, Maly-Hores, Abaújkér) [107]. A Hallstatt Ai korszakban a pilinyi kultúra végén nagyszámú bronzlelet került a Felvidéken a földbe, de ezek is, néhány fiatalabb bronztárgytól eltekintve, igen jelentős számban tartalmaznak Reinecke BD korú bronztárgyakat, köztük felsőtiszavidéki importbronzokat is. Néhány olyan bronztárgy hiányzik belőlük, amely a felsőtisza vidéki—erdélyi fémmű vességi körben már a Hallstatt Ai korszakban fellépett (romboid ámetszetű karperecek, fűrészlemezek, nyugati típusú tokosbalták). Ezek a pilinyi kultúra záródása után a Hallstatt A2 periódusban jutottak el a Felvidék területére. A felvidéki bronzművességi központnak te-^ hát a Hallstatt A periódus elejéig bizonyos értelemben régiesebb jellege volt mint a felsőtiszavidéki—erdélyi bronzművességnek. Ez a pilinyi kultúra zavartalan fejlődésével magyarázható itt, míg a Felső-Tiszavidéken a Reinecke BC periódusban és a Hallstatt A elején lejátszódó népmozgások (a felsőszőcsi csoport felváltása a Berkesz—Demecser csoporttal, majd a Gáva kultúra megjelenése) biztosították az új bronztárgyformák gyors átvevését, s újabb lökést adtak a bronzművesség fejlődésének. A különbség a Hallstatt A:> korszakban
