A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

KEMENCZEI Tibor: Koravaskori bronz raktárleletek a miskolci múzeumban

KOR A VASKORI BRONZ RAKTÁRLELETEK A MISKOLCI MÜZEUMBAN 59 szűnt meg a két terület között, s ekkor a Felvidék és a Felső-Tiszavidék bronzművessége lényegében azonos utat követett. Ez a Gáva kultúra nyugat felé húzódásának, s hatása megnövekedésének tulajdonítható. A Hallstatt B korszakban a bronzművesség töretlenül fejlődött tovább. Hasonlóan a Felső-Tiszavidékhez, a Felvidéken is több raktárlelet tartozik ebbe a periódusba. Ezek a következők: Érsekvadkert, Bükkaranyos I—

II. Bükkszentlászló I—

II., Szikszó, Aggtelek, Kacs, Borsodgeszt. Á bronzművesség zavartalan fejlődését a Hallstatt B periódusban a megelőző időszak bronztárgy típusainak további használata bizonyítja. így a liptói típusú kardokat találunk a bükkaranyosi (I. t. 3) és hejőszalontai leletekben (XII. t. 1, 7), de ugyancsak a megelőző korszakból származhatnak a félholdas kávájú tokosbalták (Bükkaranyos — I. t. 6, Borsodgeszt); Terra-mare típusú szárnyasbalták (Bükkaranyos — II. t. 2, 4); markolatnyújtványos kard (Bükkaranyos — I. t. 2); markolatnyújtványos sarlók (Bükkaranyos — III. t. 2, 5—8, IV. t. 2—4, 5—8); kézvédőspirális (Aggtelek); kerek átmetszetű, vonaldíszű karperecek (Bükkaranyos — VI. t. 14—16, 18—25, VII. t.); fűrészlemezek (Bükkaranyos — IX. t. 13, 16); lándzsahegyek (Bükkaranyos — II. t. 9, Aggtelek). Ezek közül a kézvédőspirális, a kerek átmetszetű, vonalkázással díszített karperecek a pilinyi kultúra fémművessége örökségének tarthatók. Azt, hogy a pilinyi kultúra fémművessége hagyományai magának a pilinyi kultúra megszűnte után is jelentős szerepet játszottak a Felvidék koravaskori bronzművességének fejlődésében, mutatják a bükkaranyosi (VIII. t. 11) és bükszentlászlói II. lelet (XI. t .9, 12) kartekercsei. Ilyen formában más területeken ismeretlenek, s kétségtelenül a helyi fémművesség gyártmányai. Előzményeik, mintaképeik pedig minden bizonnyal a pilinyi kultúra kartekercsei voltak. A Hallstatt A periódusból öröklődött formák mellett újak is tűnnek fel a fiatalabb raktárleletekben. Ezek nyugati vagy keleti, felsőtisza vidéki—erdélyi származású csoportokra oszhatök. Az előbbiek közé a csészésmarkolatú kardok (Miskolc, Cserépfalu) [108], felsőszárnyállású balták (Bükkaranyos — II. t. 1 3,; Borsodgeszt), Kirkendrup típusú csészék (Érsekvadkert), szárnyasbalta (Szikszó — XV. t. 2], sujtásos fibulák (Bükkaranyos — I. t. 1, Érsekvadkert), pajzsfibulák (Érsekvadkert), szemüvegfibula (Bükkszentlászló — X. t. 7), hárfafibulák (Bükkaranyos II. — X. t. 8, 12; Bükkszentlászló — XI. t. 1—4; Aggtelek, Miskolc), markolatnyújtványos, széles bordázott pengéjű sarlók (Bükkaranyos —III. t. 1, 3—4, IV. t. 1, 5, 9; Szikszó — XV. t. 1, 3, 6), félkör átmetszetű díszített karperecek (Bükkaranyos — IV. t. 10—15, V. t. 1—15 stb.). Korábban is ismertek voltak a sodrott nyakperecek, azonban a bükkszentlászlói leletekben (X. t. 1, 3, 5, XI. t. 5,7), valamint a második bükkaranyosi leletben levő nyakperecek (X. t. 9, 11) valószínűleg a szlovák lausitzi kultúrával függhetnek össze. A felsőtiszavidéki—erdélyi fémművességi körből származó bronztárgytípusnak a bükkszentlászlói második lelet tokosbaltáit (X. t. 2, 4) kell tartanunk. A Dunától nyugatra fekvő urnamezős kultúrkörben kialakult bronztárgyak az egész Kárpát-medencében elterjedtek, így a felsőtiszavidéki—erdélyi fémművességi központ területén is. A Felvidékre való kerülésük útja tehát