A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

NYIKOLAJ Jancsenkov: A magyar-szovjet nemzetközi partizánmozgalom úttörői

A MAGYAR—SZOVJET NEMZETKÖZI PARTÍZÁNMOZGALOM ÜTTÖRÖI 375 JEGYZETEK fi] Nyikolaj Jancsenkov alezredes, szovjet hadtörténész „Három határon át" címmel könyvet ír Szőnyi Márton partizáncsoportjának tevékenységéről. A Szovjetunióból 1944. augusztus 8-án induló, hazánk területén a Bükk-hegységben földet érő, a csehszlovák és lengyel határon is átlépő partizáncsoport küzdelmeire és harcaira vet fényt a készülő munka, mely hiteles írott és szóbeli forrásokon alapul. A szerző színes, fordulatos irodalmi eszközökkel, de a történelmi eseményekhez hűen dolgozza fel témáját. Nyikolaj Jancsenkov könyvének azokat a részeit közöljük, amelyekben a Szőnyi-csoport történetének legfontosabb magyar, azon belül is Borsod megyei vonatkozásait tárgyalja. A válogatás, a fordítás és a jegyzetek összeállítása Kovács János munkája. [2] A Szlovák Nemzeti Felkelés egyik résztvevője, Jegorov szovjet alezredes partizáncsoportjának tagja. A Szőnyi-csoport Szlovákiába került szovjet tagjai is Jegorov csoportjában harcoltak. Velük együtt vett részt a csoport vállalkozásaiban Garami István is, aki jelenleg Nógrád megyében Kisterenye Rákóczi bányatelepen él. [3] Daraszun kis település az Oroszországi Szovjet Szövetséges Szocialista Köztársaság csitai területének karimszki körzetében. [4] A szerző Csorba Barna: A Szőnyi-csoport — egy partizáncsoport emlékére című munkájára utal, mely 1964-ben a Magyar Honvédelmi Sportszövetség megyei elnökségének kiadásában Miskolcon jelent meg. Csorba Barna könyvéhez Nógrádi Sándor írt előszót. Szőnyi Mártonra vonatkozólag lásd még: A szabadság vértanúi című könyv (Kossuth, Bp. 1960) 234—237. oldalait. [5] Nemes Dezső: Magyarország felszabadulása című első kiadásban 1958., második kiadásban pedig 1960-ban Budapesten a Kossuth Kiadónál megjelent könyvéről van szó. [6] A Szőnyi-csoport életben és szabadon maradt tagjai közül Mihail Szemenjuk volt a zegyetlen, aki 1944 őszén egy partizánegység parancsnokaként újból visszatért Magyarországra és ezideig ismeretlen körülmények között halt hősi halált. [7] Larissza Polnyickaja, miután negyedmagával 1944 szeptember elején átlépte a magyar—szlovák határt, először a Jegorov partizánegység parancsnokságán teljesített rádiós szolgálatot. Később a Besztercebányától délnyugatra fekvő „Tri dubi" elnevezésű partizán repülőtér rádiósa volt. További sorsa egyelőre ismeretlen. [8] Bráz Lajos 1920. február 16-án született Rudabányán, munkás családból. Az elemi iskola elvégzése után a Vasércbányánál kitanulta a lakatos szakmát. 1941-ben hívták be katonának és a keleti frontra irányították. 1942-ben hadifogságba esett. A Szovjetunióban partizán iskolát végzett. Innen került Szőnyi Márton ejtőernyős partizáncsoportjába. A csendőrök 1944. szeptemberében fogták el szülőfalujában. November 4-én Sopronban végezték ki (Székely Lászlónak, az MSZMP Rudabányai Bizottsága titkárának 1965. november 1-én kelt levele alapján). [9] Kis Benjámin 1915. szeptember 12-én született Dédesen, földműves családból. Bányász lett. Az első világháború idején a keleti fronton szovjet hadifogságba került, ahol partizán iskolát végzett. A kijevi partizán parancsnokságra került, ahol a Szőnyi-csoportba osztották be. Csizmadia Gyulával és Báli Ferenccel együtt korán elfogták. Felette is hadbíróság ítélkezett és 1944. november 4-én végezték ki Sopronban (A Miskolci Levéltár enyakönyvei — 52/2, Báli Ferenc szóbeli közlése.). [10] Szoták Mihály 1920. január 1-én született Sárospatakon. Édesapja gazdasági cseléd volt a Windischgrátz uradalomban. 1933-ban kerültek Mezőcsátra. Az elemi iskola elvégzése után napszámos lett. Később tanulta ki a kőműves szakmát. Szabad idejében sokat olvasott, főként a kalandos könyvek érdekelték. Katonai szolgálatra Miskolcra vonult be a tüzérekhez. A keleti frontra kei-ült. Hadifogságba esett, ahol partizán iskolát végzett. Szülei csak a felszabadulás után egy szovjet tiszttől értesültek arról, hogy fiuk partizán lett és