A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

BANNER János: A bükki-kultúra névadója — Bella Lajos

8 BANNER JÁNOS vidített német kivonatban már a következeket írja: „Die erste und lángste ge­hört dem Neolithikum, undzwar der durch Verfasser „Bükker-Kultur" genann­ten Periode an." [9] Az elnevezés hol kultúra, hol típus, hol keramika néven általánosan elter­jedt és problémáival, kiterjedésével, tipológiájával többen is foglalkoztak. Le­gyen elég itt néhány angol, csehszlovák, jugoszláv, német és osztrák kutató összefoglaló munkájára hivatkozni, a felsorolás teljességének igénye nélkül [10]. Bella Lajost a Bükki-Kultúra elnevezésén kívül, őskőkor kutatásairól szóló összefoglaló beszámolói [11], a Herman Ottó barlangban Kadic Ottokárral együtt végzett ásatásai [12], majd a Barlangkutató Szakosztály alelnöki (1913), később elnöki [13] tisztsége (1917) kapcsolják össze a Miskolc környéki régé­szeti ásatásokkal és a magyar barlangkutatással általában. Ezekből a munkákból mind a Dunántúlon [14], mind az ország déli ré­szén [15] kivette a maga részét, annak ellenére, hogy mint maga mondta: „a korral fogy a vállalkozás szelleme" [16], és soha nem feledkezett meg arról, hogy a barlangi ásatónak, a jóval fiatalabb régészeti korok emlékeit sem sza­bad figyelmen kívül hagyni. Ámbár sokirányú régészeti tevékenysége, múzeumi munkája egyik nyu­gati művelődési központunkban, Sopronban, majd már nyugalmazott főreál­iskolai igazgató korában, a Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályában zajlott le, mégis időszerűnek tartjuk, hogy Miskolc környéki munkája kezdetének 50. és 87 éves korában bekövetkezett halálának 30. évfordulójára emlékezve, a Herman Ottó Múzeum Évkönyvében méltassuk azt a munkát, amelyről szokás le­kicsinyléssel is beszélni, de ha korának munkakörülményeit és lehetőségeit figyelembe vesszük, a tárgyilagos értékelés után ki kell csendülni az őt meg­illető elismerő hangnak is. Az emlékezés — akarva, nem akarva — az örökre elment múlt idézése —, amelyben nálunk is akadnak olyan emberek, akiknek példájából tanulni lehet, s akiknek felismert hibái is tanítanak, amikor megmutatják, mi az, amit más­ként kell csinálnunk, ha azt az ügyet, amelyet eredményesen, tudásuk legjavá­val szolgáltak, mi jobban akarjuk szolgálni és az előnyösen változott viszonyok mellett lényegesen könnyebb jobban szolgálni. Bella Lajosról, aki 116 évvel ezelőtt született, 90 esztendővel ezelőtt már benne élt a kulturált magyar vidék közéletében [17], 56 évvel ezelőtt — egy eredményesen befejezett tanári, igazgatói pálya után — több mint harmadfél évtizedig hasznosítja magát — a Magyar Nemzeti Múzeumban, elmondhatjuk, hogy végigélte kedvelt tudományának, az ősrégészetnek legalább három irá­nyát. Látta a régit lehanyatlani, emberül dolgozott az újban, s megértéssel szemlélte az akkor legújabbat, de csak addig, amíg annak a gyakorlatban is kipróbált módszerével [18] teljes meggyőződéssel követett saját irányát tudta szolgálni. Látta fejlődni a magyar múzeumokat, s kis vidéki múzeumok lom­táraitól a Nemzeti Múzeumnak — a másodiktól kezdve — valamennyi felállí­tásán keresztül, a nagyszabású és kora színvonalán álló — már nem szemlél­tető raktárt" jelentő — utolsóelőttinek előkészületeiig [19]. Nem eshetik itt most arról szó, mit jelentett éppen ez a 116 esztendő an­nak az emberiségnek a történetében, amelynek őskorát Bella Lajos olyan nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom