A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

EGRI Béláné: Miskolc város iparának fejlődése a felszabadulás után

380 EGRI BELÁNÉ esztendejében készült el az óriáskohó, melyet találóan „Béke" kohónak neveztek el; ezzel is aláhúzva a termelés békés jellegét. Üzembehelyezésével a vállalat acélnyersvastermelése már az első évben 75 százalékkal meghaladta az előző évit. Az acélműben új martinkemencék épültek az elavult régi kemencék helyébe. Ezek eredményeképpen az acéltermelés az ötéves tervidőszak alatt 70 százalékkal emelkedett. Az első ötéves tervidőszak végén helyezték üzembe a Lenin Kohászati Műveknél az új középhengersort. A borsodi szénmedence bányáira — ezek között a miskolci bányákra — az első ötéves tervidőszak alatt közel fél milliárd forintot fordított államunk. Nemcsak a régi vállalatokat korszerűsítették, bővítették, számos új vállalat is létesült. Miskolc közelében, a Bükk fenyveseiben épült fel népgazdaságunk egyik speciális termékét előállító gyárüzeme: a Kryptongyár, mely országunkban egyetlen, de Európában is csak Nyugat-Németországban van hasonló. A gyár az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Gyárral áll kooperációban. Közös termékük a krypton-izzó, népgazdaságunk egyik jelentős exportcikke. Az ipari építkezések és a dolgozók lakásépítkezéseinek építési anyagát hivatott biztosítani a Hejőcsabai Cement és Mészmű. Borsod megye területén a felszabadulás előtt cementgyár nem volt, éppen azért van különleges jelentősége annak, hogy jelenleg az ország cementtermelésének mintegy egyötödét Miskolc adja. Létesítésénél gazdaságossági szempontok is érvényesüllek, mert termékének alapanyagát a kohászati üzemek által termelt, granulált kohósalak képezi. Az új létesítmények között igen jelentős helyet foglal el a Miskolci Pamutfonoda, melyet a nők munkába állításának fokozása, könnyűipari munkában történő foglalkoztatásuk elősegítése érdekében létesítettek. A társadalmi tulajdonviszonyok megváltoztatása az újjáépítés, a korszerűsítés gyors ütemű fejlődést eredményezett az egész iparban. Miskolc város ipari üzemeinek termelése — a felszabadulást követő néhány év alatt — nemcsak elérte a háború előtti szintet, de már 1950-ben Nagy-Miskolc megalakulásának évében, a város minisztériumi iparvállalatai több mint kétszeresét termelték az 1938. évi régi miskolci gyáripari termelésnek. A régi Miskolcon, amint említettünk 1938-ban 29 ipartelep működött, 1963. év végén Miskolcon 144 volt a minisztériumi ipartelepek száma, mintegy ötszöröse a háború előttinek. Az ipari fejlesztés elsősorban nehézipari jellegű volt, ezt bizonyítja a termelési érték és a munkáslétszám megoszlása is. 1963. évben pl. a minisztériumi ipar termelési értékének közel 90 százalékát, a nehézipari vállalatok termelték, a munkásoknak ugyanakkor, mintegy 95 százaléka a nehéziparban dolgozott. A felszabadulás előtt jobbára apró, kislétszámú ipari üzemek voltak Miskolcon, ma a minisztériumi iparvállalatok mintegy 20 százalékában legalább 2000 munkás dolgozik. Az állami ipar fejlődésének bizonyítéka, hogy 1949—1963. között a város állami iparának termelése több mint háromszorosára növekedett. A termelés hatalmas fejlődését mutatja a cikkenkénti termelés mennyiségének