A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

EGRI Béláné: Miskolc város iparának fejlődése a felszabadulás után

MISKOLC VÁROS IPARÁNAK FEJLŐDÉSE A FELSZABADULÁS UTÁN A felszabadulás előtti hét esztendő a rombolás, a pusztítás, a világtörténelem legszörnyűbb összecsapásának: a második világháború időszaka volt. A háború szörnyű megrázkódtatása után az élet azonban nem állt meg, mert városunk dolgozói minden erőt latba vetve fogtak hozzá az újjáépítéshez, a gazdasági és társadalmi rend átalakításához. A munkásosztály hataíomrajutásával a rendkívüli sokoldalú fejlődésben városunkban első helyen az ipar fejlődése áll. Az elért fejlődés értékét csak növeli az a tény, hogy Miskolcnak a felszabadulás előtt is jelentős volt az ipari tevékenysége. Röviden nézzük meg, hogy mi volt régen és mi van most. A múlt és a jelen szembeállításával kapjuk a leghűbb képet. Városunk mai területén a gyáripar kialakulása a XVIII—

XIX. századra esik. A mai Lenin Kohászati Művek elődje, a régi Vasgyár 1870-ben kezdte meg működését, de legrégibb őse, Lillafüred közelében már 1770. körül üzemelt. A szénbányászat városunk területén Í830. körül kezdődött. A XIX. század második felében létesült a papírgyár, a gőzmalom, ebben az időben alakult a Herz-féle Gépgyár, a Miskolci Gőztéglagyár, a Szilágyi és Diskantféle Gépgyár, a MÁV Vasúti Javítóműhely stb. A mai Diósgyőri Egyesült Gépgyárak őse, a MÁVAG Diósgyőri Űjgyár 1919-ben kezdte meg működését. A második világháború kezdetén 1938-ban a régi Miskolcon 29 gyáripari telep működött, termelési értékük a maihoz viszonyítva igen elenyésző volt. 1938-ban Miskolc város gyáriparának évi termelési értéke alig haladta meg a 16 millió pengőt. Az ország összes termelési értékének 1,1 százaléka származott a régi Miskolc területén lévő ipari üzemekből. Az évi átlagos munkáslétszám akkor 1413 fő volt. Az ipari munkalehetőség korlátozott voltát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az 1400 gyáripari dolgozó mellett közel 2300 fő volt a hatósági munkaközvetítőnél nyilvántartott állást keresők száma. Ezeknek évente legjobb esetben 50—60 százalékát helyezték el. Nagyrészük hónapokon keresztül munka nélkül tengődött. Senki sem tudta még, akinek volt is munkája, hogy másnap nem fogadják-e azzal a munkahelyén, hogy menjen haza, majd üzenünk, ha újból dolgozhat. A munkanélküli tartaléksereg tartása hozzátartozott az akkori tőkés rendhez, hogy a dolgozó munkások esetleges jogos igényeinek minél szűkebb határt szabjon. Bár Misköjlc'' város kétségtelenül már a második világháború előtt is jelentős iparral rendelkezett, az ipari fejlődés igen lassú volt. Például 1935— 1940-ig Miskolc város ipari üzemeinél a foglalkoztatottak száma 5 év alatt