A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

NYIKOLAJ Jancsenkov: A magyar-szovjet nemzetközi partizánmozgalom úttörői

362 NYIKOLAJ JANCSENKOV (NOVOSZIBERSZK) Az este közeledtével az erdőben tértek nyugovóra. A háromnapos gyaloglástól elkínzott és éhes Kiss Benjámin és Báli Ferenc rögtön mély álomba merült. Csizmadia Gyula egy ideig még őrizte nyugalmukat, de aztán teljesen elerőtlenedvén, őt is elnyomta az álom. Alig pihentek valamit és teljesen még be sem esteledett, amikor Balinak úgy tűnt, hogy valaki el akarja venni a géppisztolyát. No, ne macerálj! Mit akarsz? — mondta nyugodtan és kinyitotta a szemét. Egy horthysta főhadnagy hatalmas alakja hajolt fölé. A tiszt határozott mozdulatot tett a kezével. A partizán szeme szikrákat hányt. Fel, küzdelemre! Szőnyi Márton már messziről megpillantotta a fák tetején Báli Ferenc, Csizmadia Gyula és Kiss Benjámin otthagyott ejtőernyőjét. — Azonnal leszedni! — adta ki a parancsot. Jonov és Zsiljajev azonnal teljesítették a parancsot. Útközben ráakadtak a repülőről ledobott csomagokra is. A két partizán, mintha valami rossz előérzet hajtotta volna őket, tüneményes gyorsasággal rángatta le a fáról és rejtette el az ejtőernyőket és a két élelmiszeres zsákot. — A horpadásban géppisztolyosok vannak. Kúszva közelednek. — súgta váratlanul Zsiljajev. Jonov zihálva futott a táborig, nyomában Zsiljajev rohant. — Harmincan vannak — jelentette Jonov a parancsnoknak. — Milyen egyenruha van rajtuk? —• kérdezte gyorsan Grigorij Novotnij. — Sötét. A fejrevalójuk valami különleges, tolldíszes. Egy pillanatra mindannyian megdermedtek. Szőnyi a földre vetette magát és célba vette a horpadást. A csendőrök szoros csatárláncban meghajolva nyomultak előre. Elől a civilruhás. „Mintha a vadász lenne... és hogy hasonlít Engelhardtra!" — gondolta Szőnyi. Feltűnt emlékezetében egy tornácos kőház, mely az erdő mélyén feküdt és a vidék urának lakhelye volt. Eszébe villant, hogy, amikor nyári szünidőben pajtásaival az erdőben kószáltak, soha. nem merték a tanyát a környék rettegett urának ugató kutyafalkájától való félelmükben megközelíteni. Keze ösztönösen a géppisztoly után nyúlt. A parancsnok e mozdulatára a többiek is egy pillanat alatt készen voltak a harcra. Am .. . — Hátra arc! Utánam! — szólt a határozott mozdulattal szinte hangtaJanul kiadott parancs. Mindannyian megértették, tüzet nem nyithatnak, hisz a parancsnokság utasítása szerint szigorúan tilos volt felvenni a harcot a többszörös túlerőben lévő ellenséggel szemben. A csapat a közeli hegytetőn néhány perces pihenőt tartott. Larissza Polnyickaja és Mihail Szemenjuk sietve bekapcsolták a rádiót és a következő rádiótáviratot továbbították a kijevi parancsnokságra: „Az ellenség felfedezett és üldöz bennünket." A közelből felhangzott az „Előre!" A katonák bekerítő mozdulatra készültek.