A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

NYIKOLAJ Jancsenkov: A magyar-szovjet nemzetközi partizánmozgalom úttörői

A MAGYAR-SZOVJET NEMZETKÖZI PARTIZÁNMOZGALOM ÜTTÖRÖI ^\ A három bajbajutott Amikor a leereszkedés után Báli Ferenc, Csizmadia Gyula és Kiss Benjámin ejtőernyőiket húzták le a fáról, a közelből gyanús zaj hallatszott. Csizmadia Gyula, Báli Ferenc és Kiss Benjámin miután nem tudták ejtőernyőiket a fáról leszedni, a lehető leggyorsabban távoztak földet érésük színhelyéről és fatörzsek védelme alatt mind távolabb jutottak tőle. Egyelőre nem üldözték őket. Csizmadia Gyula felmászott a legmagasabb fára és körülnézett. A távolban egy tisztáson az erdősáv mögött egy oszlopos kőépület körvonalai rajzolódtak ki előtte, mely egy földbirtokos majorja lehetett. Ki vehette észre ezen a korai órán a partizánok leereszkedését? Minden kétséget kizáróan ennek a tanyának a gazdája. Hamarosan egy széles néptelen völgybe értek, melyben egy ösvény húzódott. Csizmadia Gyula gyakran megállt, jeleket adott, hallgatózott és feszülten figyelt. — De hiszen ez a Bán-völgy — kiáltott fel váratlanul Báli Ferenc és megkönnyebbülten elmosolyodott. — Értitek, a Bán-völgy — folytatta társai szemébe nézve. Csizmadia Gyula tökéletesen, Kiss Benjámin meg kétszeresen értette a dolgot. — Én is ismerem ezt a völgyet — szólt közbe Kiss — innen Dédes egy hajításra van, ott lakik az én apám. Az a hely, ahol Szőnyi Márton ejtőernyősei földet értek, legtöbb magyarnak ismerős volt, köztük Mártonnak is: diákkorában két alkalommal is nyaralt Dédesen, jól ismerte a helyet és barátai is voltak itt. Néhányuknak ezen a vidéken éltek a legközelebbi rokonai. Ez a körülmény megkönnyítette számukra a helybeli bányászokkal, gyári munkásokkal és a többi lakosokkal a kapcsolatfelvétel lehetőségét. Déltájban, a hegyoldalon száradóban levő sáros talajon az eltévedtek nyomokat fedeztek fel, köztük női lábnyomokat is. „Larissza Polnyickaja?" — gondolta Csizmadia Gyula, de azonnal kételkedni is kezdett feltevése helyességében. Aztán a nyomokat a fű miatt nem is lehetett tovább követni. Estére a kis csapat egy erdőszélre ért, ahol megállapodtak. Rájuk fért már a pihenés és az étkezés. Alig nyúltak el a partizánok fáradtan a földön, lábdobogás hallatszott: mellettük alig harminc méternyire egy szakasz magyar katona haladt el. A veszély elültével tovább indultak, mert nem pihenhettek. — Benjámin, a te apád nem fog elárulni bennünket? — kérdezte váratlanul Kisst Csizmadia Gyula, amikor a fárasztó gyaloglás harmadik napján már alig tudták mozgatni lábaikat. — Nem, rá bátran támaszkodhatunk — válaszolt Kiss. A harmadik nap végén Báli Ferenc, Kiss Benjámin és Csizmadia Gyula géppisztolyból származó lövésekre lettek figyelmesek. A lövések irányába indultak, abban a reményben, hogy elvtársaikkal találkoznak. A lövések azonban nem ismétlődtek meg.