A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)
NYIKOLAJ Jancsenkov: A magyar-szovjet nemzetközi partizánmozgalom úttörői
360 NYIKOLAJ JANCSENKOV (NOVOSZIBIRSZK) A repülő még háromszor visszakanyarodott és végül kidobták belőle az ejtőernyőre szerelt zsákokat is. Tíz ejtőernyős késedelem nélkül hagyta el a gép fedélzetét. Báli Ferencet azonban, aki tizenegyediknek ugrott hogy, hogy nem feltartóztatta golyószórója. Az ő pillanatnyi dermedtségéből 1—2 perces késedelem lett... S ez éppen elég volt ahhoz, hogy a repülő eltérjen a kijelölt ugrási helytől. Báli után Csizmadia Gyula és végül Kiss Benjámin ugrott.. . Tizen együtt Jonov ereszkedés közben a holdas éjszakában jól felismerte a föld-felszínt, sőt már a fák tetejét is könnyűszerrel meg tudta különböztetni egymástól. Mind közelebb került a földhöz. Végre földet ért. Míg a kötelektől megszabadult és ejtőernyőjét levette a fáról és elrejtette, mintegy tíz perc telt el. Jevgenyij óvatosan haladt. Lába alatt ropogott a gally, rücskös fatörzsek és szúrós ágak között araszolt előre. Hamarosan egy kis tisztásra ért. Itt a fű majdnem a válláig ért. Kissé jobbra fordult. A terület lejtőbe hajlott. A fű ritkulni kezdett, végül teljesen nyoma veszett. Jonov hirtelen azt érezte, hogy csúszik lefelé. Kézzel igyekezett magát fékezni. Egy szakadékba került. Tüstént elindult a vízfolyás irányába. Minden neszt hallott a nagy csendességben. Lassan hajnalodott. És hirtelen, alig hitt a szemének, Larisszát pillantotta meg. Lariszsza Polnyickaja, mit sem sejtve, tőle ötlépésnyi távolságban szedrezett. Amint egymást megpillantották, hanyat-homlok rohantak ki-ki a másik felé. Hamarosan Grigorij Novotnijt is megtalálták, aztán Szőnyit, rövidesen ösz Szabó Jánost, Szemenjukot, Bráz Lajost és a többieket. Valamennyien jól érezték magukat. Egyedül Vlagyimir Zsiljajev volt rosszul. Kuzma (Zsiljajev) a nedves földön görcsökben vonaglott. Minden valószínűség szerint, amikor mintegy tíz méter magasból egy nyárfa ágáról leesett, ahová ejtőernyője felakadt, akkor ütötte meg nagyon kéz- és lábizületeit. Jevgenyij Jonovnak tehát rögtön akadt munkája. „Golotka völgy a Bükk^hegységben" — határozta meg a parancsnok a csoport álláspontját. A gyülekező helyére indultak. Ott reggelire húskonzervet és kenyeret fogyasztottak. Kicsit kifújták magukat. Hajnalig társaikat keresték. Báli Ferenc, Kiss Benjámin és Csizmadia Gyula azonban reggelre sem került elő. A többiek széles körű keresésbe fogtak. Bizonyos időközönként a gyülekezőhely irányába kilőttek egy-egy piros rakétát is. A csoport azonban hiába várta eltévedt tagjait; velük együtt elveszett a hangtalan távcsöves puska is, egy géppisztoly és a golyószóró is. Feladták a partizánparancsnokságra az első rádiótáviratot a következő szöveggel: „Sikeresen földet értünk a Bükkben. Tevékenységünket megkezdjük' 1 .
