A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)
LEHOCZKY Alfréd: A miskolci építőmunkás szakcsoport létrejötte és harcának kezdetei
330 LEHOCZKY ALFRÉD ban elszakadt egymástól a központ óvatoskodása és a szakcsoportok által képviselt munkástömegek fokozódó harci lendülete. Miskolcon a tavasz folyamán újra a munkarend körül alakult ki az építőmunkások harca. A kőművesek követelésére a munkáltatók egy munkarendet dolgoztak ki, melyhez a ceglédi megállapodást vették alapul. A munkarend 10 és fél órában határozta meg a munkaidőt, a munkabér minimumát pedig 30 fillérben. A munkarend azonban meghatározta a végzett munka mennyiségét, tehát az akkord-munka egy sajátos formáját jelentette volna. [48] Az építőmunkások elutasították a tervezetet, mert azt a munkások „gúzsbakötésének" tartották. A szakcsoport elhatározta, hogy bojkottal kényszerítik a mestereket az általuk benyújtott munkarend elfogadására. Elsőként Unger Mór és Halász Andor munkáit vették bojkott alá. [49] A vállalkozók azonban most nem hátráltak meg. Véleményüket az a válasz is kifejezi, melyet a polgármester többszöri sürgetésére adtak az előző évi székesfehérvári tervezettel kapcsolatban: „miután meg vagyunk győződve arról, hogy az átiratban bemutatott szabályrendelet éppen úgy nem gátolná meg a sztrájkokat, mint az ipartörvény rendelkezései, ilyen szabályrendelet alkotását feleslegesnek tartjuk, annál inkább, mert egy építkezési szezon idejére érvényes munkarendet is alig lehet megállapítani, s ilyen hosszabb időre érvényes munkarend megállapításához sem az önálló sem a segédtagok bele nem mennek." [50] Természetes, hogy a munkások több évre szóló megállapodást nem köthettek, hisz semmi biztosítékuk nem volt az árak nagyfokú változásával szemben. Az időszakra pedig a rohamos drágulás volt jellemző. A kialakult helyzet azt mutatta, hogy az építőmunkások már nem tudnak olyan könnyen engedményeket kicsikarni a vállalkozóktól, mint a korábbi években. Az erőviszonyokban egyensúly következett be. Végül abban állapodtak meg, hogy akkord-munkát csak egy felállított „bíráló bizottság" jóváhagyásával lehet kiadni, mely bizottság a béreket megállapította. A harc azonban tovább folytatódott. Májusban az építőmunkások (a bádogosokkal együtt) bérharc előtt álltak. [51] A szakcsoport közben a Városház-tér 22. szám alatti új helységébe költözött, s az évnegyedes közgyűlést már itt tartották meg. Az építőmunkások és mesterek közötti feszültség a nyár folyamán fokozódott. Július elején a mesterek általános kizárást helyeztek kilátásba. Az országos szövetség az ország építőmunkásait felhívta, hogy ne vállaljanak munkát Miskolcon. [52] A harc azonban nem bontakozott ki. Csak részleges csatározások voltak. Szeptemberben a Horváth és Korvaoh cégre mondták ki a bojkottot, mert megkésett munkáinak befejezésére a létrehozott bérmegállapító bizottság megkerülésével szerződtetett akkord-munkásokat. [53j Az év során kialakult helyzetet jól tükrözik a szakcsoportra vonatkozó számok is. A szakcsoportnak 210 „jogos tagja" volt, de az év során 171 tag maradt ki a csoportból. Ez a munkások nagy ingadozását mutatja. Az elért órabér a korábbiakhoz képest nőtt: a legalacsonyabb 40, a legmagasabb pedig 60 fillér volt. Az év folyamán 4094 koronát tett ki a szakcsoport bevétele. A munkanélküli alapra befizetett összeg 1657 koronára nőtt. [54]
