A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

LEHOCZKY Alfréd: A miskolci építőmunkás szakcsoport létrejötte és harcának kezdetei

324 LEHOCZKY ALFRÉD Jamrik bejelentette azt is, hogy beolvadnak az országos szervezetbe [11]Az országos értekezlettel egyidőben hagyta jóvá a kereskedelemügyi miniszter a főváros által beterjesztett építőipari munkarendet, mely az építőmunkások követeléseiből néhányat hatósági úton szándékozott rendezni. [12] Az országos értekezlet után meggyorsult az építőmunkások miskolci helyi csoportjának szervezése. Az ácsok január 25-én egyhangúlag kijelentették, „hogy az építőmunkás szakcsoporthoz kívánnak csatlakozni." [13] Február 11-re összehívták a miskolci építőipari szakcsoport alakuló gyűlését a Korona-szálló földszinti nagytermébe. A gyűlésen két napirendi pont szerepelt: „1. A szakegylet célja és haszna; 2. A magyarországi építőmunkások és azok segédmunkásainak országos szakegylete miskolci fiókja, illetve szakcsoportjának megalakulása." [14]. Jamrik Bertalan „szép beszédben" hívta fel a jelenlévők figyelmét a szakegylet szükségességére: „Ha szervezve leszünk — mondotta — nincs az a hatalom, mely az amúgy is csekély jogainkai még jobban megnyirbálja. A szakegylet megvédi a munkásokat a kizsákmányolástól és szellemi érdekeit is fejleszti." [15] Felszólalt a gyűlésen Fülep Bertalan, a Munkásegylet elnöke is, „kinek egy óráig tartó gyönyörű beszéde után viharos éljenzésben tört ki a hallgatóság." [16] Ezt követően felolvasták az alapszabályt, s a „gyűlés határozatilag kimondta, hogy a Miskolcon tartózkodó építőmunkások és azok segédmunkásai belépnek az országos szakegyletbe és megalakítják a helyi csoportot." [17] A szakcsoport elnöke Jamrik Bertalan lett, aki nemcsak a szervezőmunkának, hanem a további hősies küzdelmeknek is fáradhatatlan harcosa volt. III. A gazdasági válság súlyosbodása nyomán a munkás- és paraszt tömegek élete kibírhatatlanná vált. A kivándorlás — mely eddig is számottevő volt már — hallatlan méreteket öltött. A miskolci munkások politikai harca egyre határozottabb lett. Február 22-én tartotta meg II. évi rendes közgyűlését az Általános Munkás-önképző Egylet. Az Egylet elnökévé Nagy Antalt, másodelnökévé pedig Jamrik Bertalant választották. [18] A Munkásegylet és a szakcsoportok [19] heves harcot voltak kénytelenek vívni az egyházak támadásaival szemben. A szervezett munkások között terjedt a munkástemetések szokása. Sok munkás gyermekét — mert a nagy költséget nem tudták megfizetni — a papok nem akarták eltemetni. Fülep Bertalan, aki nagyszerű szónoklataival messzi vidékeken híressé vált, magára haragította a papokat. Frank Fülöp öreg szervezett munkás temetésén a szertartást végző Ficzek Dezső r. katolikus segédlelkész nem akarta megengedni, hogy Fülep a szervezett munkások nevében elbúcsúzzon a halottól. A temetés közben szóváltás keletkezett, s a magából kikelt pap „gazembernek" nevezte Fülepet. A temetésen részt vevő munkások Fülep mellé