A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

KILIÁN István: Szűcs Sámuel naplója

SZŰCS SÁMUEL NAPLÓJA 315 azt igen, hogy igyekezett művészi módon írni. Szépírói törekvései azonban nem kisebbítik naplója hitelességének értékét. S itt Gyenis Vilmos véleményére kell felhívnunk a figyelmet: „A szakirodalom jó ideig kizáróan „forrásértéke" miatt tartotta számon az emlékírást, csak az utóbbi évtizedekben emelte irodalmi rangra legkiemelkedőbb darabjait. Ma már fő vonásokban nyilvánvaló, hogy a nagyszámban felbukkanó diárium, napló, alkalmi beszámoló, önéletírás, emlékirat és vallomás összességében is fontos szerepet játszik a széppróza alakulásában, fejlődésében." [59] Gyenis idézett tanulmányában a parasztkrónika kérdésével foglalkozik. Itt egy nyilván magasabb műveltségi szinten álló, XIX. századi kisnemesi naplóról van szó. Ügy véljük, hogy helyi keretek között Szűcs Sámuelnek a szépírók között is helyet kell kapnia. Naplójában sajátosan keveredik a történettudományi és a szépprózai elem, s ha tekintetbe vesszük azt a tényt üö, hogy naplója egyes fejezeteit vagy történettudományi kutatásainak eredményeit a helyi sajtóban közzé is tette, akkor el kell ismernünk, hogy ez a napló és az írója is játszott szerepet a szépirodalom, vagy általában a prózairodalom fejlesztésében. Ugyanakkor azonban nem szabad elfeledkeznünk az élete végén írt és az Uram bátyám című vicclapban közzétett néhány anekdotájáról sem. A legjelentősebb naplók, memoárok irodalomtörténeti rangjának megítélése mellett — ahogyan Gyenis állítja — az alacsonyabb szintűek megítélése „még legfeljebb csak a feltárás stádiumában van". Úgy véljük ehhez a feltáró munkához ennek a naplónak az ismertetése is hozzájárult. Történettudományi, irodalomtörténeti értékeinek megállapításához az első és legfontosabb lépés az volna, ha a naplót néhány teljesen jellegtelen részlet mellőzésével kiadnánk. Egy esetleges helyi irodalomtörténeti munka összeállításánál az ilyen Szempontból is értékesnek tartható napló részletes tárgyalása mindenképpen indokolt lenne. Csorba Zoltán Miskolc és Borsod az irodalomban című könyvében éppen csak megemlíti Szűcs Sámuel nevét irodalomtörténeti kutatásai és közleményei terén elért eredményeiért. [60] Talán nem túlozzuk el a napló értékét akkor, ha arra teszünk itt javaslatot, hogy a Miskolcra egyre határozottabban irányt vevő helytörténeti kutatás a Szűcs Sámuel-napló teljes kiadását tűzze ki célul. A hangyaszorgalmú, precíz naplóíró műve értékei miatt mindenképpen megérdemelné a tiszteletnek ezt a megnyilvánulási formáját. Ha ez az ismertetés ebben az ügyben csak egy kicsiny segítséget is adott, akkor már el is érte a célját. Kilián István