A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)
KILIÁN István: Szűcs Sámuel naplója
304 KILIÁN ISTVÁN szerre létesíteni kívánó hiúság, az egyedül csak papíron számítás pénzügyi tekintetben; a' külíoldieskedés, az elméletek utáni kapkodás, a' hivataloknak kegyenczek részére osztogatása, az elnökségeknek alkalmatlan egyénekkel betöltése az igazgatási, 's törvénykezési téren, — olly siralmas helyzetbe vezették hazánkat, minőben sokak ítélete szerint, még az absolutizmus alatt sem volt." [26]. Az imént idézett szubjektív jellegű megnyilatkozás nagyszerű fényt vet Borsod és inkább Miskolc kisnemesi érte^iségének politikai felfogására a dualizmus korában. Március 15-ét, október 6-át minden esztendőben megünneplik. Szemere Bertalan halála után az ünnepség egyik legközpontibb programja a szabadságharc belügyminisztere sírjának megkoszorúzása. Az idő múlásával a forradalmi események, a rémuralom hónapjai a város lakossága többségében, feledésbe merülhettek. A nyolcvanas évek márciusi és októberi ünnepségei után Szűcs Sámuel gyakran fájdalmasan marasztalja el a város lakosságát ,.álmossága" miatt, amiért nem vesz részt ezeken a megemlékező ünnepségeken, s hovatovább már csak a diákság emlékezik a dicső napokra. Az elfeledkezés bűnével azonban mégsem lehetett vádolni a város valamennyi polgárát. A Borsod megyei honvéd egyletben meglehetősen nagy vitát eredményezett 1884-ben Görgey rehabilitációjának a terve: „A borsodmegyei 1848/9-diki honvédegylet, mint önálló, s úgy felülről mint alulról jövő nyomásnak engedni nem szokott független testület Görgei Artúr rehabilitatióját egy általában helytelen és szerencsétlen gondolatnak tartja, s az ellen határozottan tiltakozik. Miután pedig az ő viselt dolgai felett részben a nemzet közvéleménye, részben a történelem már kárhoztató ítéletet hozott; de a tények is ellen bizonyítottak: ennélfogva ezen hon védegylet Görgei Arthúr volt tábornok rehabilitatiója kérdését határozottan és mindenkorra visszautasítja [27]. A megszokott évi összefoglalásban a fontosabb adatok között újból előveszi a Görgey-kérdést, s megállapítja, hogy az „nagy mozgalmat idézett elő" [28], de az elítélők sokasága ellenében semmit sem nyom a védők száma. Kérdés az, hogy kik voltak a honvédegylet tagjai? Nem hiszem, hogy az egyszerűbb emberekből verbuválódott volna. A valószínű az, hogy tagsága többségét az a liberális, kisnemesi értelmiség tette ki, amely az egész országban, s éppen ezért megyénkben is fegyverrel szolgálta a szabadságharc idején a függetlenségre törekvő nemzetet. Szúcs Sámuel napló- és publikált történetírása pozitivista. Szubjektív megjegyzéseire legtöbbször egy-egy év országos, helyi vagy családi eseményeinek összefoglalása alkalmával kerül sor. Ellenzéki felfogása mondatai megfogalmazásánál átszűrődik. Az ugyancsak a Herman Ottó Múzeum őrizte jegyzeteit alább még majd megemlítjük. Ezek között a jegyzetek között található életrajza, s ebben az életrajzban egy mondat, amely ellenzéki voltáról tanúskodik: „Az absolutizmus alatt ügyvédkedett — 1855-ben osztrák törvényekből vizsgát tenni kényszeríttetett." [29] Az említett életrajzot a harmadik személyű előadás ellenére az írás egyezése miatt a napló írója írta. Életét 1888-ig foglalja írásba, tehát halála előtt legfeljebb egy esztendővel írhatta.
