A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

BODGÁL Ferenc: A mádi kovács-kerékgyártó céh

290 BODGAL FERENC órával tovább maradni sem szabad. A legényektől általában három év vándorlást követeltek meg. Vándorkönyveink nincsenek, így a vándorlás irányáról, egy-egy mesterlegénynek a vándorlásban eltöltött idejéről adataink nem maradtak. Ha a legény az előírt vándorlási időt eltöltötte, felvételét kérhette a céhbe a mesterek közé. A céh ekkor rendszerint remeket szabott ki számára, majd ha ezt elfogadják megfelelő összegű Auflagot és locus pénzt kellett a céh kasszájába lefizetni. A céh alakulásakor még mindezt nem veszik szigorúan. Az 1818. január 11-i gyűlésben Szerencsen lakó Zaszni Mihály kovács folyamodott a céhhez, hogy vegyék be. Bár ő soha inasi esztendőt nem töltött és fel sem szabadult „a Nemes Királyi Czéh Kegyességéből, minek utána a szegődség bért le fizette, fel olvastatván elsőbben is az inasok regulái; bészegődtetett. — Nem külömben a Legények regulái is fel olvastatván, minekutánna a szabadulásért esendő bért is lefizetvén; és az eddig volt huntzfut névért meg szenvedvén; felszabadíttatott. — Ugyan ennek folytában, mint hogy a Nemes Királyi Czéhnek Tagjává is kivánt lenni, azért tehát a nemes Czéh Hűségére a szokott hit formájával fel eskedtetett, és a Nemes Czéhnek tagjává lett, a Helly pénzt, és Auflagot azonnal le fizetvén." [13]. 1826-ban Kasalya Ignátz mesterlegény bár az elírt három évi vándorlást elmulasztotta, kérését a céh fontolóra vette és „amennyiben kontárkodni szabados nem lenne" figyelembe véve az ifjú szerencsétlen esete, céhtagnak oly módon fogadtatott el, „hogy a Vándorlás elmulasztásáért egy vizi szekeret maga tulajdon költségén szerzett vasával köteles lészen meg vasalni, és egész Kováts munkájára való nézve tökélletes Karba helyheztetni, még pedig a folyó esztendőben reánk jövő Hamvazó Szerdától számítandó Tizen négy az az 14 Napok el telese alatt." Ezenkívül céhtaksát 25 frtot köteles lefizetni, öt frtot most fizet, 20 frtot pedig a remek elkészítése és a céhbeiktatáskor fog fizetni. 1830-ban Kozma Györgyöt úgy veszik be a céhbe, ,,hogy a Nemes Város részére mostanában készült Uj vizi Szekeret a maga tulajdon költségén ingyen megvasalni" tartozik. 1837. április 2-án Molnár Mihály mesterlegény kéri, hogy a céhbe vegyék be, bár nem vándorolt. A céhbe oly módon fogadják be, hogy az elmulasztott 3 évi vándorlásért 10—10 forintot, azaz 30 forintot, valamint a céhbeállás taxáját, a 25 forintot megfizeti. A céh tagjai közé kérik felvételüket a falvakban, uradalmakban dolgozó kovácsok is. 1840. évben a Mádon született Szűts István mesterségét itt tanulta, majd vánodorolt „s közelebb Szerents várossába a Mlgos Almássy nemzetség uradalmába mint conventios kovács szolgálat járói illően documentálván" mint landmaiszter akar a céhbe állni. El is fogadják, ha 13 frt 3 xrt, Auflagot 2 frtot, locus pénzt 1 frtot megfizet, ha pedig Mád városában kívánna letelepedni, úgy remekelni tartozik és a hátralevő összeget meg kell fizetnie. A magas céhbeállási összegek, a céhtagok elzárkózása miatt már nem mindenki lehet a városban céhtag, hanem egyesek a céhen kívül dolgozni ,.kontárkodni" kényszerülnek.