A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

BODGÁL Ferenc: A mádi kovács-kerékgyártó céh

A MADI KOVACS-KERÉKGYARTÖ CÉH A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében lévő egykori céhekről igen keveset tudunk. Szádeczky ismert munkájában felsorol néhány területünkön lévőcéhet, az utóbbi fél évszázadban azonban céhtörténettel kutatóink alig foglalkoztak [1]. A nagyobb városokban (Kassa—Űjhely—Miskolc—Patak) a XVI—

XIX. század között jelentős volt a céhek száma, s a kisebb mezővárosokban (Szikszó, Abaújszántó, Gönc, Mád, Tállya, stb.) ezek hatására, sokszor ezekből a céhekből kiválva, szabályzataikat kölcsönkérve alakultak újabb céhek [2]. A céh a feudális ipar kerete, feladata a céhtagok védelme a jogtalan iparűzők, kontárok ellen, nyersanyag biztosítása, megfelelő minőségű munkára való felügyelet, stb. A jelentősebb városokban már a középkorban megalakultak a céhek, a törökdúlás után pedig több kisebb városban jöttek létre, vagy alakultak újjá a különféle céhek [3]. A XIX. század elejére a cóhrendszer már a legtöbb helyen bomlásnak indult, a céhekben szabályozzák a tagok számát, szigorúan fellépnek a céhen kívüliek, a kontárok ellen. Azonban nemcsak a városokban és mezővárosokban növekszik a mesterek száma, hanem a falvakban is, s hogy a céh hatalmát növelje, a vidéki „landmaisztereket" is beveszik a céh keretébe. Borsodban Miskolcon, Abaújban Kassán, Zemplénben Sárospatakon volt a kovácsoknak tekintélyes számuk és céhük, melyek még a XVI—

XVIII. században alakultak. Szervezeti életük fejlett volt, artikulusaikat kisebb mezővárosok céhei is kölcsönkérték. A kassai kovácscéh 1514-ben már létezett, a sárospatakiak szabályzata 1514, illetve 1648-ból való, a miskolci kovácscéh 1719 körül alakult. A kisebb céhek közül a mecenzéfi kovácsok 1642-ben kapják artikulusaikat, a gönci kovácsok 1638-ban válnak el a lakatosoktól és Önálló céhet képeznek [4]. A Zemplénben levő kisebb mezővárosok iparosai vagy a helybeli vegyescéhekbe, vagy a kassai, sárospataki céhbe tartoztak s a XIX. század elején ő mint ladmeiszterek terhesnek érezték a távollévő céhekbe való utazást, 1815-ben a mádi mesterek arra törekedtek, hogy az említett céhektől elszakadhassanak. Ebben az időben 4 kovács és 1 kerékgyártó van Mádon, ez már elegendő, hogy önálló céhet alakítsanak. 1817-től „hogy a Ns Czéhnek állandó virágzására el kerülhetetlenül szükséges ezen Mester inasi szegődtetésre s fel szabadításra tökélletes bátorságok lehessen", ezért a céh 1818. január 5-én a járási főszolgabíróhoz kérelemmel fordult. Addig is, míg a helytartótanácstól a privilégiumok megérkeznek — a privilégiummal (céhhel) való élés megengedtetik — ez a főszolgabíró válasza [5].