A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

MOLNÁR László: Porcelán- és kőedénygyártás Miskolcon a reformkorban

PORCELÁN- ÉS KÖEDENYGYÁRTÁS MISKOLCON A REFORMKORBAN 241 Patai Ferenc, fabrikás 1843 Rusztság József, fabrikás 1843 Tuskó György, fabrikás 1843 Szakai István, fabrikás 1843 Setz (Setsz) Alajos, fabrikás 1845 Irisetszky György, porczellán gyáros 1846 Setsz János, porczellános - 1848 A miskolci anyakönyvekből, valamint Borsod Megye Közgyűlési Jegyzőkönyveiből [5] felkutatott 33 munkás — 1833—1848 között az első miskolci edénygyárban dolgozott. Nem állapítható meg, hogy az ismert időpontok előtt és utána ki és mennyi ideig működött az üzemben, de ha csak a fenti időpontokat vesszük figyelembe, akkor is megállapítható, hogy időnként igen tekintélyes szakmunkás-létszámmal dolgozott a gyár. Jegyzékben ismertetjük azok nevét, akik a fenti személyek házasságkötésénél tanúként, keresztelésnél keresztszülőként szerepeltek. Megjegyezzük, hogy a porcelángyáriak ilyen családi eseményeknél általában rokonukat, vagy valamelyik gyári munkástársukat hívták meg, akik más alkalommal ugyanilyen minőségben a meghívóknál szerepeltek. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az akkori Miskolcon az edénygyáriak szinte kivétel nélkül a Felső-Miskolci Rk. Egyház területén laktak, valószínűleg a gyár közelében. Ugyanez a helyzet a második gyár munkásainál, ami azt látszik bizonyítani, hogy az első két gyár azonos, vagy egymáshoz közeli épületben működött. A munkások létszámszerinti kimutatása és a megjelölt időpont első tekintetre cáfolja azokat a gyárral foglalkozó régebbi ismertetésekben többször előforduló megállapításokat — amelyeket forrás megjelölése nélkül közöltek .— hogy a gyár 1841-ben csődbe jutott. Ugyanakkor 1841-ben és a következő 1842. és 1843. években átlag 8—10 munkás dolgozott a gyárban. Az anyakönyvekben levő bejegyzéseken, mint hitelt érdemlő forrásokon kívül feltehető, hogy magában az anyakönyvekben más megjelöléssel is szerepeltek személyek, akik az edénygyárral kapcsolatban voltak. Ezt fel is tételezzük, hiszen abban az időben már külön személyek foglalkoztak a szükséges anyagok, a tűzifa és a kész edények szállításával. Az ilyen belső és külső munkákat különösebb szakmai ismeretet nélkülöző napszámosok végezték, így legalább 4—5 fővel emelhetjük az összmunkások számát, és akkor a korszakhoz mérten egy nagyobb létszámú gyárról beszélhetünk, közvetlenül az 1844-es, a gyár elárverezést megelőző években. A gyár tulajdonosa és a gyár-vezetés. A Miskolci Porcelán- és Kőedénygyárban folyó munkáról az ott dolgozók és a város kereskedői szolgáltatnak adatokat. A gyár tulajdonosával és annak tevékenységével kapcsolatos ezideig ismert publikációk olyan ellentmondásokat is tartalmaznak, amelyek jelen kutatás során megdőltek, de olyan megállapítások is vannak szép számmal, amelyek elfogadása, vagy akár elvetése egyaránt további kutatást igényel. Egybehangzó vélemény, hogy az 16