A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

ALLODIATORIS Irma: További adatok a bükki ősemberkutatásról

TOVÁBBI ADATOK A BÜKKI ÖSEMBERKUTATÁSRÓL Saád Andor „Herman Ottó és a bükki ősemberkutatás" című cikkében tömören összefoglalta e témáról eddigi ismereteinket. A cikk a Borsodi Szemle 1960. évi 3. számában jelent meg. Ugyancsak e folyóiratban látott napvilágot Sáfrán Györgyi „A bükki ősemberkutatás"-ról szóló cikke is (1965. 9. 1. 59—66). A tanulmány Kadicnak, Leszihnek, Gálfynak és Bársonynak egy-egy levélrészletével szolgáltat kiegészítő adatokat Saád ismertetéséhez. Cikkemben további levélrészletek alapján fény derül arra a hatalmas erőfeszítésre, melyet Herman Ottó vívott a magyar, főként a bükki ősemberkutatás terén. Lambrecht Kálmán Herman Ottóról írott mindkét életrajzában kiemeli e nagy küzdelmet, mely sokszor átcsapott a személyeskedés terére is, de végül is meghozta gyümölcsét még Herman Ottó életében, a répáshutai Ballábarlangban megtalált gyermekkoponyával és az azóta előkerült ősemberleletekkel. Joggal tételezte fel Herman Ottó, hogy Magyarországon is élnie kellett az ősembernek, kinek eszközeit felismerte. Ha a kutatás nem olyan vontatottan folyt volna, mint később kiderül, megelőzhette volna a magyarországi lelet a krapinai ősember megtalálását. így is e tudományág kimozdítása a holtpontról Herman Ottó érdeme és a nemrégiben megtalált vértesszöllősi lelet is őt igazolja. Már 1893-ban cikkei jelentek meg a Miskolc környékén előkerült tűzkőből készült szakócákról, melyeket jól felismert, ugyanis az ősfoglalkozások irodalmának külföldi tanulmányozása révén a formákkal, szakkifejezésekkel tisztában volt. 1906—1913-ig terjedő időben is írt erre vonatkozó tanulmányokat. Ezek bizony sokszor éles hangúak voltak, híven tükrözték Herman Ottó temperamentumát és az ügy előbbrevitele érdekében kifejtett tevékenységét. A levelek közül a Böckh Jánostól Szontagh Tamásnak írottak, a Lóczy Lajos sen.-hez szólók a Természettudományi Múzeum Természettudománytörténeti gyűjteményében vannak, míg a többi Böckh János-levél és a Kadicféle levelezés a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában található. Természetesen megmaradt a levelek régies írásmódja is, de a nálunk ritkán használt kettős betűt jelző pl. semmi jelzést fölül vonással, nyomdai jel hiányában meghagyni nem tudtuk. Allodiatoris Irma