A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

VALTER Ilona: A bélapátfalvi monostor feltárási munkálatai 1964-ben

A BÉLAPÁTFALVI MONOSTOR FELTÁRÁSI MUNKÁLATAI 1964-BEN A bélapátfalvi ciszterci templom külső helyreállítási munkáit megelőzően kisebb ásatást végeztünk a templom körül annak megállapítására, hogy mi maradt meg a templomhoz csatlakozó monostorból. A feltárási munkálatok 1964. május 18-tól június 20-ig tartottak. Az ásatást megelőző helyszíni szemle nem sok eredményt ígért. A monostor a templom déli oldalához csatlakozott. Ezt kétségkívül bizonyította már a kerengőfolyosó félköríves falíve, mely a déli keresztház nyugati falán maradt meg. A terepviszonyok is ezt igazolták, u. i. csak a déli oldalon van annyi hely, hogy ott a monostor épülettömbje elférjen. Az északi oldalon mély vízmosás van a templomtól mintegy 15—20 m távolságra, s ilyen kis területen nincs hely a monostor számára. A templom nyugati oldala előtt egy kőtámfalat építettek a század harmincas éveiben. E mellett, a templom délnyugati sarkánál egy elég mély vízmosásban vezet a mai út. Itt feltehetően nem sok maradt meg a monostor falaiból. A vízmosástól keletre habarcsba rakott fal látszott a felszínen — a kerengő északi fala. Ismeretes, hogy a templom déli oldalától mintegy 20—25 m-re kőedénygyár állott a területen. A kőedénygyárat a múlt században alapították, s kisebb-nagyobb bővítésekkel egészen 1927-ig működött. A csődbejutott gyárat lebontották. Építőanyagát, melyben a monostorból származott sok faragott kő is lehetett, széthordták a falu lakói. Alapfalainak nyomai jól látszottak a felszínen. Az Országos Műemléki Felügyelőség fényképtárában több századeleji felvételt őriznek a templomról és környékéről [1]. Ábrázolása egy 1898ból származó kiadvány fedőlapján is fennmaradt [2]. Egy 1912-es felvételen (1. sz. kép) jól látszik, hogy a kőedénygyár a templom déli oldalától mintegy 20—25 m távolságra állott, tehát pontosan azon a helyen, ahol a kolostor déli szárnya húzódott valamikor. A helyszíni szemlén megállapítottuk azt is, hogy a templomtól délnyugatra lévő nagy beton víztároló medencéket feltehetően a monostor délnyugati sarkának helyére építették. Ilyen előzmények után kezdtük meg az ásatást. Az első kutatóárkot (I. sz. kutatóárok) a templom déli oldalával párhuzamosan nyitottuk, a kerengő félköríves falívének déli indításával egyvonalban (2. sz. kép). A kutatóárokban előkerült az északi kerengőfolyosó teljes udvari falának alapozása. Az alapfalak nagy lapos mészkövekből készültek, erősen meszes, szinte homok nélkül kevert habarcsba rakva (3. sz. kép). E fal nyugati része a felszínen is látszott, már a feltárás előtt is. A fal nyugati végénél az árkot szelvénnyé szélesítettük ki (l/a—b. szelvény). E szel-