A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

DETSHY Mihály: Hol állt a középkori sárospataki vár?

184 DÉTSHY MIHÁLY levélből nem állapítható meg, hogy a pataki vagy az újhelyi Patak váráról van-e szó. Az 1490-es években a Pálóczi-birtokok Imre özvegye, Rozgonyi Dorottya és lánya, Anna, csáktornyai Ernuszt János felesége, valamint István gyermekei, Mihály, Antal, Katalin és Magdolna kezében vannak. Ezekből az évekből a pataki vár több várnagyának nevét ismerjük, de nem dönthető el egyértelműen, hogy ezek a castellummá átépített pataki curia vagy a hagyományos Patak vára castellanusai-e, mert egyidejűleg sehol sem említik a pataki és újhelyi várnagyot [52]. 1493—4-toen a sárospataki curia udvarbíróját, András provisort nevezik meg források [53]. 1499-ben Pálóczi Imre özvegyét és lányát „a teljes újhelyi vár, továbbá Ujhely és Patak mezővárosok felének" birtokába beiktatják. A várat már 1486-ban az özvegy tulajdonaként említik [54]. A beiktatás arra enged következtetni, hogy a család korábban megosztozott a várakon, és az osztozkodásnál már figyelembe vették a pataki castellumot, amelyet a helmecivel együtt István gyermekei, míg az újhelyi várat Imre örökösei kaphatták. Patak városában 1526 előtt még egy „vár" állt. A Pálóczi-birtokok Perényi Péter által történt elfoglalásáról 1577-ben tett tanúvallomások sorában egyik tanú Pálóczi Katalinról szólva a következőket mondja: „Itt lakot Patakon, az mostani hidnal, az mely var volt alsó varnak hitak, es abban lakott az asszony [55]." A XVI. sz. második harmadából származó urbáriumokban is említett fahíd ugyanott állhatott, ahol a mai híd, a külső vár ÉK-i sarkától mintegy 100 m-re északra. Miután a Vörös-torony a hídtól délre 450 m távol emelkedik, nem valószínű, hogy ez volt az „alsó var". A tanú egyébként is úgy beszél az épületről, mintha az a tanúvallomás idején már nem állna, és ilyen épületet az említett legkorábbi urbáriumok sem sorolnak fel. Az „alsó var" elnevezés egy felső várra utal. Ez lehetett az újhelyi hegyi vár, de lehetett az erődített hécei curia is. amely a híd környékénél magasabb dombon, a hídtól mintegy 900 m-re északra állt. Az alsó és felső jelző azonban nemcsak szintet jelenthetett, hanem a város alsó és felső végére is vonatkozhatott. Patak „felső vége" az 1461. évi oklevél szerint az északi része. A XVI. sz. óta emlegetett „felső hostát" is a belső várostól északra fekvő külváros, ilyen értelemben tehát a „felső vár" a hécei kúria lehetett. A Mohács utáni oklevelek kétségtelenné teszik, hogy 1526 előtt már egyidejűleg áll újhelyi és pataki vár. Ferdinánd adománylevele, amellyel 1527-ben a Pálóczi-birtokokat Perényi Péternek juttatja, az idézett korábbi adománylevelektől eltérően mindkét várat felsorolja [56]. Az ebben felsorolt pataki vár valószínűleg az erődített hécei curiával azonos. Figyelemre méltó, hogy az adománylevél a pataki vár tartozékaként sorolja fel Patak oppidumot, Kispatakot és Ardót, az újhelyi vár tartozékaként pedig Bányácskát, Borsit és Kistorony át. Az idézett 1429. évi adománylevélben Kispatak és Ardó mint Nagypatak civitas, a másik három község mint Castrum Ujhely tartozéka szerepel. Ez is igazolni látszik, hogy 1465 előtt Patakon még nem állt vár, és csak ennek megépülésekor teszik a várost és a két szomszédos falut ennek tartozékává. A két vár egyidejű fennállását Mohács idején az 1528—9-es évek hadieseményeiről szóló írások is bizonyítják. Szerémi György feljegyzéseiben meg-