A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

DETSHY Mihály: Hol állt a középkori sárospataki vár?

178 DETSHY MIHÁLY tésű. Nem bizonyítják a torony XIII. sz. eredetét a legalsó szint több ágú lőrései sem, mivel azok — ahogy azt JDivalddal ellentétben Varjú helyesen megállapította, nem nyilazásra, hanem tűzfegyverek, szakállas puskák alkalmazására készültek. Ezt igazolják a meglehetősen változatos kialakítású lőrések torkolatában beépített talpgerendák, és a körülfutó tüzérfolyosó boltozatzáradékából induló, a lőporfüst elvezetésére kialakított szellőző kürtők [6]. A várkastély egyetlen 1526 előtti, évszámos faragványa egy 1506 feliratú reneszánsz ajtókeret az ún. Perényi-loggián, továbbá több 1500 körülinek tekinthető reneszánsz keretezés a keleti kastélyszárnyban kétségtelenül másodlagosan került jelenlegi helyére a XIX. sz. folyamán, és így a vár, illetve a torony korának meghatározásához nem nyújt támpontot. Csupán az kétségtelen, hogy a torony korábbi a külső vár és a várkastély körítőfalainál, amelyek az 1534—1541. években épültek, mert ezek nem alkalmazkodnak a torony alaprajzi elhelyezkedéséhez, körülfutó árokkal megoldott védelmi rendszeréhez, sőt csatlakozásuknál a torony lőréseit elfedik. A Vörös-torony körül legutóbb végzett ásatások sem hoztak felszínre XIII— XIV. sz.-i leleteket, melyek a torony XIII. sz.-i eredetét bizonyítanák [7]. Nem bizonyítják korábbi vár fennállását e helyen a XVI. sz.-i külső várfalak egyes szakaszaiba nagy számban beépített románkori és gótikus faragványok sem. Ezeket a hagyomány szerint Perényi Péter a Sárospataktól délre állott, Szt. Vincéről elnevezett domonkos-kolostor romjaiból hordatta ide, és méreteik megfelelnek egy templom részleteinél feltételezhető arányoknak. A vár, illetve a torony XIII. sz-i eredetét illető kétségeket a Sárospatakra és a pataki várra vonatkozó középkori oklevelek tüzetesebb vizsgálata is megerősíti. Szövegük nem biztonyítja, sőt többnyire ellentmond annak, hogy a középkori pataki vár azonos a Vörös-toronnyal, vagy a mai vár területén állt. Patak és környéke már a XI. sz.-ban királyi birtok. Anonymus szerint a Saturholumtól a Tolsua-patakig terjedő területet Árpád Ketelnek adományozta, és ennek utódaitól I. Endre birtokcserével szerezte meg „két okból, egyik mert alkalmas volt a királyoknak vadászatra, másik, mert a felesége szeretett ezen a vidéken lakni." Árpádházi királyaink e birtokuk közelében további jószágokat is szereztek. II. Endre a Kompolt nembeli vak Andronicustól Füzér várát vásárolta meg. I. Endrétől kezdve királyaink gyakran megfordulhattak pataki uradalmukban, amely mint erdőispánság valószínűleg már a XII. sz.-ban comesek fennhatósága alatt állt, és még a XIV. sz. első negyedében a comitatus, megye nevet viselte [8]. Nem ismeretes, hogy a pataki vár felépítése előtt a királyi szállás és a comesek székhelye hol volt. Patak községben és az eredetileg hozzátartozó (Bodrog)Olasziban már a XII. sz.-ban olasz telepesek, hospesek éltek, akiknek Imre király 1201-ben szabadalomlevélben rögzíti kiváltságaikat, hivatkozva elődei hasonló intézkedéseire. A község, utóbb mezőváros középkori beépített területe nagyjából megegyezhetett a XVI. sz.-ban fallal körülvett belső városéval. Központját többszörösen átépített alakban ma is álló középkori temploma alkothatta, körvonalait északról és délről nagyjából meghatározza a községen kívül települt domonkos és ferences kolostor helye. Ezt a településmagot sejteti az is