A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

BANNER János: A bükki-kultúra névadója — Bella Lajos

16 BANNER JÁNOS Legnagyobb érdeme, hogy újra ráterelte a figyelmet erre a tudományszakra, s még ennél is nagyobb, hogy érezve azt, hogy magyar szaknyelvünk még mindig kiforratlan, igyekezett kifejezéseinket magyarabbá tenni. Némelyik esetben azonban túlzásokba ment. Becsületes törekvése nem hozta meg a valóban szükséges eredményt. Ez a szándéka nemcsak ebben a munkájában érvényesült. Keresetlen egyszerűséggel megírt közleményeiben is — kisebb tanulmányaiban — léptennyomon találkozunk ilyen irányú újító szándékával, amit ma már csak az első megtett lépésnek tekinthetünk. Közleményei mentesek a merev formáktól. Könnyen érthetők, közvetlenek, olyanok, mint amilyen ő maga volt, aki nemcsak a saját maga munkáját becsülte, de a másokénak jogtalan bírálgatását sem hagyta szó nélkül. A nagy jelentőségű Bella-barlangi koponya megtalálása után a következőket írta: „igen csodálatos, hogy akad nálunk ember, aki sem a leletkörülményeket nem ismeri, sem a koponyát meg nem nézte és mégis, szerinte tréfás (?) megjegyzéssel, le akarja rontani komoly szakemberek tényeken alapuló nézetét." Legyen ez az idézett mondat is egy azok közül a megszívlelendő dolgok közül, amiket tőle tanulhatunk [77]. Bella Lajosra emlékezve, az ő nyomdokain haladva, én is az embert akartam látni, múzeumi és tudományos munkáin keresztül, amely hozzá és hozzánk legközelebb volt és van. Hogy mennyire sikerült ezt elérnem, nem tudom. Munka közben megelevenedett előttem tisztes öreg alakja, amelyben törhetetlen munkakedv és soká tartó munkabírás élt. Élt addig, amíg lassan-lassan elmaradozott az 1930-ban hivatalosan elhagyott múzeumból. 1937. július 8-án úgy halt meg Sződligeten, hogy haláláról munkatársai és a Tudományos Akadémia, amelynek székét soha el nem foglalt levelező tagja volt, csak akkor értesültek, amikor a tikkasztó nyár már elhervasztotta sírján a kegyelet koszorúit. Ezek pótlására fontam ezt a koszorút a neki kedves múzeumügy változatos, tarka növényeiből, virágaiból. Beletartozik ezekbe a tövis és a virág egyaránt, mint az élet minden megnyilvánulásába. Harminc év távlatából harmonikus egységbe olvad ez a tarkaság, s talán — ha apránként mindnyájan elkopunk, akik közelebbről vagy távolabbról ismertük — még egy időre hozzájárul ahhoz, hogy — az embert és munkáját a maga korában értékelve — Bella Lajos emlékét a magyar múzeumok és a régészeti tudomány dolgozói kegyelettel őrizzék. Banner János