A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

K. VÉGH Katalin: Boldogkő várának feltárása

156 K. VÉGH KATALIN faragása az ott történő serfőzés építményeinek nyoma. Serfőzés már a XVI. század végén is megtalálható, a XVII. században pedig széltében elterjedt, [151] alig van olyan conscriptio és urbárium, amely a serfőzésről nem tesz említést [152]. Végül még megemlítjük az inventáriumból a „sötét tömlöcöt'', amely szintén előkerült a feltárás során, mélyen a sziklába faragva, bejárat, ablak nélkül. Ilyen börtön gyakori a várakban. Evlia Cselebi 1665-ben a bujáki várról írja: „...van mély börtöne, melybe kötélen kell leereszkedni" [153]. Az 1682-es összeírásból azt is megtudjuk, hogy akkor még volt élet a várban. Pusztulása az 1701—1702-es császári robbantással kezdődhetett, s ettől kezdve pusztulásnak indult. A még aránylag épen álló helyiségeit egy ideig gazdasági raktárnak használták. XVIII. század végi állapotát Vályi András szavai tükrözik: „Regétz, Füzér, Szalántz és Boldogkő hegyei, mellyek hajdani volt váraik által híresek valának; de már az időnek mostoha viszontagságai miatt elrongyollodtak." [154] ,,. .. fekszik Regétzhez napnyugot felé, mellyel egy forma szerentsétlenségeket állott ki, a mannái mindaz által néhány épülettyeinek megtartásával szerentsésebb, mivel amannak szépségével egygyütt kőfalai is le rontattak" [155]. Valószínű itt a császári lerontásról van szó, ami Boldogkőn nem volt olyan nagy mértékű mint Regécen, falai aránylag jól megmaradhattak. A XIX. század utolsó harmadában történt a vár neogótikus helyreállítása. Ekkor a bejáratokat, ablaknyílásokat téglával csúcsívesre építették át, a kiszakadt falrészeket befalazták, a leomlottakat felmagasították. E miatt ma már több helyen nem állapítható meg a középkori ajtó- és ablaknyílások jellege, helye stb. A helyreállító munka a Péchy-családhoz köthető. A feltárás során ugyanis sok PP-bélyeges (Pécsujfalusi Péchy) téglát találtunk, és ugyanilyeket láthatunk a befalazott részek, csúcsíves keretek téglái között is. Egy téglatöredéken 18 látható, amely az 1800-as évek utolsó .negyedének egyikét, nyilván a téglakészítés idejét feltüntető évszám töredéke. A vár 1890-ig, Péchy Manó haláláig volt a Péchy-család tulajdonában, s eddig már megtörténhetett a helyreállítás. A századfordulón készült rajz már így örökítette meg Boldogkőt. Befejezésül megállapíthatjuk, hogy Boldogkő vára az évszázadok során sohasem játszott fontos szerepet a történelmi eseményekben, sohasem volt királyi vár, hanem inkább királyi adományozás tárgya, s nagyrészt kisebb felvidéki családok mondhatták birtokuknak. Hosszabb időre lakhelynek nem használták, mert a feltárás eredményeként túlságosan is egyszerűen, szegényesen elénk táruló várat akkor gazdagabb belső kiképzéssel látták volna el. Ügy látjuk, hogy Boldogkő — védelmi szerepe mellett — a hozzátartozó birtokok gazdasági központja volt. 1437-ben vám- és harmincadszedő joggal rendelkezett, a vámszedőjogot 1625-ben megszüntették, de 1637-ben visszakapta [156]. Közel esik a Kassára vezető úthoz, s nyilván e helyzeténél fogva kaphatott ilyen jogokat. Boldogkő nem tartozik a nagy és gazdag építésű várak közé, de feltárásával és annak ismertetésével — úgy gondoljuk — előbbre jutottunk a középkori váraink kutatásában, megismerésében. K. Végh Katalin