A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

K. VÉGH Katalin: Boldogkő várának feltárása

222 K- VÉGH KATALIN mellett egy nagyobb kerek és egy kisebb négyszögletes cölöplyuk volt. Velük szemben, a bejárati boltívet tartó fal sarkánál hasonló cölöplyukak jöttek elő, csak itt a négyszögletes a nagyobb. Lehetséges, hogy itt egy újabb kapuzat lehetett, bár a kerek lyuk mintha az udvar cölöplyukrendszeréhez tartozna. Az udvar DK-i részében, az erősen emelkedő sziklában 19 fokból áll6 lépcsősor került elő, amely a felső vár bejáratához vezet (9. kép). A bejárat mintegy 8,171 m-rel magasabban van a kaputoronyban felvett fix pontnál. Az udvar Ny-i felének É-i végében a feltöltődés elérte a 240 cm vastagságot, D-i végében a 140 cm-t. A felső, 20—30 cm vastag újkori, humuszos részből lelet nem került elő (8. kép). A D-i részen levő nagy sziklamélyedést a Ny-i védő fal belső részének az omladéka töltötte ki. Az udvar ÉNy-i végében a feltárás során szabaddá tettük a boltozott bejárathoz tartozó 2 m magas falat is (5. kép). A középkori várhoz a saroktól 1 m-re levő, L alakú fal tartozik, amelynek K-i végéhez később egy másik É—D irányú falat építettek. Az I> alakú fal É—D irányú részébe építették bele a csonkabástya falépcsős feljárójának gerendáit. Itt ugyanis lépcsős elrendeződésben elszenesedett, Ny—K irányú fagerendák nyomait találtuk meg, amelyek a Ny-i várfalból indultak ki, s az L alakú falig tartottak. A várfalban 6 db faszenes gerendalyuk bukkant elő (8. kép). Az udvar Ny-i felében a sziklába faragva összesen 103 cölöplyuk lett láthatóvá a feltárás eredményeként (11. kép). Ezek egy része két egymással párhuzamos, É—D irányú vonalban helyezkedik el. Az egyik sor közvetlenül a Ny-i fal mellett, a faltól átlag 20—30 cm-re helyezkedik el, a csatornaszerű sziklamélyedésben, helyenként belefaragva a sziklaemelkedés oldalába (10—11. kép). Az utolsó, a DNy-i saroktól 5,70 m távol levő cölöplyuk a várfal leomlott része alá esik. Ez azt bizonyítja, hogy a cölöplyukak a falnál korábbiak. A másik cölöplyuksor a boltozott bejárat falától a D-i toronyig tart, a toronytól 3,50 m-nél azonban megszakad, és csak 10 m távol folytatódik. Ezen a részen a szikla erősen lejt Ny felé és igen lekopott, így feltehető, hogy itt is voltak cölöplyukak, csak lepusztultak. E sor É-i vége a bejárati fal alá nyúlik (5. kép). A két lyuksor között rendszertelen elhelyezésben több kisebb-nagyobb lyuk került meg elő. A cölöplyukak különböző méretűek, átmérőjük 10—75 cm, mélységük 4—70 cm között váltakozik. Legtöbbjük kerek, de van köztük több ovális és néhány négyszögletes is. A feltárás során többségükből hamus, néhol faszenes föld került ki. Az udvarnak a Ny-i fal felé eső részén és főleg a sziklacsatornában sok árpádkori edénytöredéket találtunk (pl.: III. t. 1—3, 5—13.). A többi feltöltődésből, főleg az udvar Ny-i feléből XIV—XVII. századi edény- és kályhacsempetöredékek (III. t. 4, 14—16.), vastárgyak (VI. t. 4, 8.), számszeríjnyílhegy, vasgolyók, kőágyúgolyó, állatcsontok származnak. Az I. szelvény É-i végében (4. kép) 50 cm mélyen barokk bábos korlát darabja volt (V. t. 4.). A leletanyagból talán legemlítésre méltóbb [114] egy árpádkori fedőtöredék, amely enyhén kúpos, és belső oldalát két sorban, körben bekarcolt hullámvonal díszíti (III. t. 11.). Hasonló, de kívül hullámvonaldíszes származik Zalaszentgrótról [115]. Az alsó udvaron a középkorban is a szikla volt a járószint, amit az bizonyít, hogy nagy részén vékony volt a feltöltődés, s a vastagabb is egységes omladékos anyagot tartalmazott.