A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

K. VÉGH Katalin: Boldogkő várának feltárása

114 K. VÉGH KATALIN nemissza Pálhoz küldött levelében, hogy katonáival „Bodókőig" ment [82J. Szemere Pálnak Tokajon, 1646. ápr. 13-án kelt, Rákóczi Györgyhöz intézett leveléből az derül ki, hogy Rákóczi megbízta Szemerét azzal, hogy „Boldoekö várnak minden igassagat fel keresse... az Nemes Camara Archívumaiban." Ott sikerült is néhány iratot találnia, mert a következőket válaszolja: „...az Archivi Conservator nekem mit irion es mit talált fel, im ngadnak be kneldeöttem. Valahol légien, de ott többet fel nem talált eö kglme..." [83]. A válaszból sem derül azonban ki, hogy Rákóczi milyen okból érdeklődött a vár iratai felől. Boldogkő a végvárak vonalától eléggé északra esve, a török ellenes harcokban nem játszott fontosabb szerepet, inkább csak a Felvidékre portyázó törökök elleni csatározásokon vett részt. 1663. szept. 13-án a felsőmagyarországi megyék Kassán gyűlést tartottak a török elleni haderő kiállításával kapcsolatban, s vezérnek Bakos Gábort választották meg. A sereg szept. 18-án, Boldogkőn gyűlt össze [84]. A vár 1671-ben ismét gazdát cserélt. Palochay Gábor és Palochay István 1671. jún. 29-én a várat és a hozzátartozó birtokokat, javakat zálogba adták az esztergomi érseknek, Szelepcsényi Györgynek [85]. Szelepcsényi György egyik legérdekesebb szereplője korának. Volt esztergomi érsek, királyi kancellár, helytartó, többszörös követ, a művészettörténet pedig mint a XVII. század legnagyobb rézmetsző művészét tartja számon [86]. Amikor Szelepcsényinek átadták a várat, történt egy összeírás „Conscriptio Bonorum Arcis Bodokü" címmel, amelyet a boldogkőváraljai r. kath. plébánián őriznek. Ez az első olyan forrás, amely bővebb adatokat szolgáltat a várra és a hozzátartozó birtokokra vonatkozólag. E szerint a vár porkolábja Vatay Péter, aki a dobos tizedessel, 9 hajdúval, szolgákkal, bírákkal, jobbágyokkal és zsellérekkel együtt letette az esküt a vár új urára. A várban volt két tarack „agy nélkül való seregbontók és szakállasok, egy öreg puska és négy muskéta, egyik agy és acél nélkül, puskapor, vasglobisok, kötelek, bárdok..." A vár alatt „szürethez való kádak" és 10 üres búzaverem [87]. „A vár kapuján kívül napnyugat felé, az út mellett jobb kéz felől, földből.. . egy öreg pince, néhány gabonának való verem" [88] — olvassuk, majd később ezt írja: „A vár hegyének oldalában napkelet felől két nagy földből ásott pince van, egyiküknek négy ágú pincéje van, a másiknak három, ha több nem, 300 hordó bor van bennük, s mindeniket kőbányának csináltatják..." „A vár előtt, mindjárt a Szegletes bástyához közel kőből kivágott vermek vannak." A Szegletes bástyát az 1682. évi inventárium Csonka bástyának nevezi. A továbbiakban mi is ezt az elnevezést használjuk. „Ezen alól mindjárt egy öregb jégverem földből ásott szalmával fedett, újonnan tavaly éppítetett fel..." [89]. A felsorolt pincék, vermek nagy része ma is látható. Az összeírás egy helyen említi, hogy „... lopókat, gyilkosokat vagy szolgákat és jobbágyokat a várhely tömlöcébe küldik...", másutt azt írja, hogy „... lopókat, gyilkosokat és kóborlókat ha megfognak,... az várhely tömlöcébe vigyék" [90]. A vár tulajdonosa 1685-ben bekövetkezett haláláig [91] Szelepcsényi György volt. Az ő birtoklása idején, a kuruc mozgalmak során ismét fontosabb szerepet játszik Boldogkő. 1674 körül a felkelő bujdosó csapatok ostromolják a várat, de sikertelenül, mert Lipót császár Bécsben, 1675. jan. 4-én-