A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)
K. VÉGH Katalin: Boldogkő várának feltárása
112 K. VÉGH KATALIN No vaj, Abatelke, Újfalu, Árka tartozik [33]. Még ugyanebben az évben Zsigmond Czudar Péter volt bánnak zálogosítja el 8838 aranyforintért, a hozzátartozó falvakkal együtt [34]. 1396. júl. 9-én Vizsolyban kelt oklevél szerint Zsigmond 10 838 aranyforintért zálogosítja Czudar Péter özvegyének és fiának, mivel további 2000 aranyforintot kapott tőle kölcsön. A zálogbaadás olyan értelemben történik, hogy az özvegy, ha fiai a visszaváltás előtt halnának el r a várat zálogként megtarthatja, s azt másoknak tovább zálogosíthatja [35]. Várnagyairól 1402-ben hallunk ismét. A Garadnán kelt oklevélben Kaina-i János és Zonok-i Kelemen „Boldovkew" vár várnagyai ellen tiltakozik Felsewbarcha-i Mátyás fia Péter, jobbágyainak megverésével, zálog szedésével vádolva őket [36]. A várat 1427-től 1453-ig Brankovics György szerb despota magyarországi birtokai között említik [37]. 1433-ban Zsigmondnak a leleszi konventhez intézett levelében Brankovics György birtokaként szerepel Tállyával, Tokajjal, Regéccel és Munkács várával együtt. Valamennyi vár felett Geszti Mihály fia László a várnagy [38]. 1443-ban Regéének és Boldogkőnek Helembai Sándor a várnagya [39], 1453-ban Sarkus László és Bálint, alvárnagya Helembai Sándor, tisztek még Barakori Bálint és Dénes, Alpári István és Salánki Tamás [40]. Boldogkő 1456 után ismét királyi birtok [41]. Mátyás 1461-ben Parlagi Pál és László testvéreknek adományozta [42]. Ekkor a vár tartozékai: a vár alatti falu, Rád, Baskó, Szerencs, Újfalu és Árka. 1467-ben ugyanezek a falvak tartoztak a várhoz [43]. Okleveles adat szerint 1462-ben Csontos János volt a várnagy [44]. Mátyás a várat 1467—71-ig Kassának zálogosította el 3000, majd további 1500 forintért [45]. Úgy látszik azonban, hogy már korábban is Kassa birtoka volt Boldogkő, mert az 1464-ben kelt levelében Mátyás Szapolyai Imre bán kérésére különböző kedvezményeket ad Kassának, amelyek fejében Kassának át kell adnia „Boldogkő" várát Szapolyai Imrének [46]. (Itt találkozunk először a vár ma is használt nevével.) 1471-ben azonban ismét királyi birtok [47], amelynek tartozékai: Vizsoly, Szerencs, Novaj, Abatelke, Újfalu, Árka, Rád, Baskó [48]. Később azonban a Szapolyai-család kezébe kerül, mert Szapolyai János egyetlen örökösként örökli atyjától több felsőmagyarországi várral együtt [49]. Atyja, Szapolyai István nádor 1499-ben halt meg, így fia, János birtokába ekkor kerülhetett. Szapolyai János a mohácsi vész előtti időben Tomory István fiának, Györgynek adta keresztszülői ajándékként, majd később öccse, Tomory Egyed birtokában találjuk [50]. A Szapolyai és Ferdinánd közti harcok idején — mivel azok fő területe a Felvidék volt —, gyakran cserélt gazdát. Hol az egyik, hol a másik párt tartotta birtokában, s adományozta híveinek hosszabb-rövidebb időre. 1527-ben rövid ideig Ferdinánd kezében volt, aki Báthory Istvánnak adományozta [51]. Pár hónap múlva azonban Szapolyai ostromolja [52] és 1523 elején már ismét Szapolyai birtokaként szerepel Regéc várával együtt [53]. 1528. aug. 16-án kezdték a vár hathetes ostromát Ferdinánd hívei, Serédy Gáspár és Bebek Ferenc, s úgy látszik, eredményesen, mert várnagyát olyan esküre kényszerítették, amely szerint Ferdinánd seregét többé nem fogja nyugtalanítani [54]. Hamarosan azonban újra Szapolyaiéké lett, mert 1530-ban Szapolyai egyik levelében a vár akkori kapitányához, Nádasdy Tamáshoz [55] írja: „leveledet vettük, a'mellybe írod, hogy a' Németek BóldogkeÖ várának
