A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

DETSHY Mihály: Hol állt a középkori sárospataki vár?

HOL ÁLLT A KÖZÉPKORI SÁROSPATAKI VAR? 183 „László comesnek és testvéreinek egy bizonyos, az ő Zemplé» vármegyében fekvő Sárospatak nevű városunkhoz tartozó, Héce nevezetű negyedét vagy utcáját, amely Szt. Ferenc kisebb testvéreinek felső Boldogságos Szűz Mária kolostorától és egy — ugyanezen kolostor felső végénél fekvő ároktól, László comesnek nevezett Sárospatak mezőváros felső végén álló saját udvarháza felé, majd tovább Ardó birtok, ill. falu felé húzódik hosszában, és amely utcát László comes más javainál nagyobb becsben tart, mivel ez az ő curiájávai szomszédos, hogy tehát ez az utca minél gyorsabban benépesíthető legyen, ilyen szabadságjogokkal ruháztuk fel..." Kétségtelenül ugyanerről a curiáról szól Mátyás 1465. évr oklevele is, amelyben engedélyt ad Pálóczi Lászlónak, „hogy ő a curiáját, amely a Zemplén vármegyében fekvő Patak nevű mezővárosban áll, vár módjába bástyákkal, várfalakkal, árkokkal és más szükséges építményekkel megerősítse és megépítse..." [46] Ez az engedély is arról tanúskodik, hogy Patak városában ekkor még; nem áll vár, egyébként a curia, korábban pedig a kolostor erődítése indokolatlan lett volna. A vár megépülését egy 35 évvel később, 1493-ban kelt oklevél igazolja egyértelműen. Ebben Pálóczi Antal panaszolja, hogy Pálóczi Imre örökösei a család birtokaira vonatkozó okiratokat eltulajdonították, és a birtokok felsorolásánál Ujhely és más várak mellett Patak castellumot is megnevezi [47]. Ez az első ismert oklevél, amelyben Ujhely és Patak várait egyidejűleg említik. Figyelemre méltó, hogy amíg Ujhelyt Dédessel együtt ,.Castrum"-nak mondja az oklevél szövege, Patak csak „castellum", tehát az előbbieknél kisebb méretű vagy kevésbé megerősített, ami a megerősített euria esetében érthető is. A castellum pontos helyét az 1461. évi oklevél alapján, a XVIII. sz.-i és a mai térképek összevetésével megállapíthatjuk, sőt nagyméretű támfalait a Dobó Ferenc-utca, Fazekas sor és Szuhay Mátyás-utca közötti telkeken meg is találjuk. Ezeket a maradványokat ifj. Tsétsi János nyomán Szombathy János, a sárospataki református kollégium történetírója tévesen a középkori klarissza kolostor romjainak tartotta, és könyve alapján ma is széldombi klarissza-romoknak nevezik ezeket [48]. Valójában a klariszszák kolostora a már említett minorita kolostor szomszédságában állt, és egy 1567. évi jelentés szerint ebben rendezték be a lutheránusok iskoláját, a későbbi református kollégiumot [49]. A minorita, a klarissza, illetve a XV. sz. végétől említett begina-kolostor tehát a mai kollégium telektömbjén helyezkedett el. Az 1461. évi kiváltságlevélben leírt árok a kolostor felső részénél a mai Szemere- és Vörösmarty-utca között húzódhatott, és azonos az ún. Bába-gödörrel. Innen indult a Héce-utca, ma Dobó Ferenc-utca. A Patakon álló várról a XV. sz. utolsó harmadából további egyértelmű adatunk nincs. A család birtokai az 1470-es évek folyamán Pálóczi János fiának, Imrének és Simon fiának, Istvánnak birtokába kerültek. István pataki tartózkodásáról is több oklevél keltezése tanúskodik [50]. Az ő idejében Patak várát egy 1482. és egy 1483. évi oklevél említi. Előbbi szerint Pálóczi István sajószentpéteri jobbágyait, akik Sárospatak várába zabot szállítottak, a Lakiak emberei Vámosujfalunál megtámadták. Az utóbbiban a Lakiak panaszolják, hogy Pálóczi István embeíei Augustinus Beken de Mykofalva pataki várnagy vezetésével az ő tolcsv§i- jobbágyaikat verték meg bosszúból [51]. A két ok-