A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)
KATONA Imre: A sárospataki Rákóczi-vár ismeretlen XVII. századi ábrázolása az Iparművészeti Múzeum habán gyömbértartóján
318 KATONA IMRE az oldalépületek formája és csoportosítása is. Bár a rajzon levő erősen tagolt, gúla- és hagymasisakos tetőszerkezet eltér a mai tagolatlan, nyergével a homlokzatra merőleges tetőmegoldástól, a lakótorony is alacsonyabb a mainál, mégis szembeszökő az a hasonlóság, mely az egykori rajz és a mai várkomplexum között található. A sárospataki Rákóczi-vár 1955-ben megindult helyreállításakor számos olyan épületrészlet került elő, mely a vár építéstörténetének eddig ismeretlen mozzanataira vet fényt. Ma már pontosan tudjuk, hogy a hatalmas, vigyázótornyos öregtorony, illetve „Vöröstorony", eredetileg mintegy 15—16 méterrel alacsonyabb volt a mainál. Magasítására csak a XVII. század legvégén, illetve a XVIII. század elején került sor. 1685-ben — bár a vigyázótornyok már fennálltak — a mai torony-terrasz helyét hatalmas gúlasisak foglalta el. A várnak ez az ábrázolása kétségtelenül későbbi az edény ábrázolásánál, illetve az azon látható vár-konstrukciónál. Noha az 1685-ös ábrázoláson már számos maihoz hasonló megoldással találkozhatunk. így különösen a Perényiszárny kapott időközben egységes tetőszerkezetet, a Lórántffy-szárny viszont teljes egészében eltérő a XVIII—XIX. századi, illetve a mai alakjától. Az épületen annak ellenére, hogy a tetőszerkezet egységesítése időközben megtörtént, még mindig érezhetők az eredeti kialakítás nyomai. Mindenekelőtt ilyen, az eredeti kialakításra visszavezethető, a középrészen elhelyezkedő torony is, mely az épület jellegét szinte meghatározza. Már restaurálásakor, a helyreállítást vezető Détshy Mihálynak is feltűnt, hogy a Perényi-szárny udvari részén levő ún. könyvtárszoba szimmetrikus reneszánsz hármas ablaka másodlagos elhelyezésű. 6 Lehet, hogy a szárnyépület Bodrog-parti homlokzatáról került át az udvari oldalra, a Koch-féle, 1830 körüli átalakításkor. Sajnos, a Perényi-szárny egykori formájára, az 1955-ös feltáráskor sem sikerült újabb megbízható adatokat kapni, mert a Koch-féle restauráláskor a főhomlokzat kialakítását hordozó XVI. századi főfalat is lebontották és új keskenyebb homlokzat-fallal pótolták. 7 A mindmáig meglevő, ún. Vízikapu a Perényi-szárny Bodrogra néző főhomlokzatának kapunyílásával állt összeköttetésben. A mai homlokzat-kialakításon a kapunyílásnak már a nyomait sem sikerült a helyreállítóknak megtalálniuk. A sárospataki Rákóczi-vár mai formája még a gondos és tudományos igényű helyreállítás után sem hasonlít a vár XVIII. századi formájához. Nemcsak a Perényiszárnyat alakították át a XVIII—XIX. században, hanem a Lórántffy-szárnyat is. A fennmaradt ábrázolások is csak részben tájékoztatnak megnyugtatóan a vár XVII. század közepe előtti formájáról, egykori épületeiről. Ha például a várról fennmaradt legkorábbi, 1560 körüli 8 ábrázolást vesszük alapul és megkíséreljük összehasonlítani a vár jelenlegi képével, — a közbülső ábrázolások hiányában — szinte áthidalhatatlan nehézségekbe ütközünk. Kétségtelen, hogy az 1560 körüli ábrázolás a vár Bodrog-parti oldaláról készült. Ezen még világosan kivehető a később egységesített, azonban ekkor még erősen tagolt tetőszerkezet struktúrája. A képen az ábrázolás síkszerűsége ellenére is jól láthatók és kivehetők az északi bástya sarok részei, az ún. Sub Rosa-erkély, és a mögötte levő, ma a Bretzenheim-szárnyhoz kapcsolódó bástyatömb. A Perényi-szárny mai egységes épülete helyett különböző sisakmegoldású, egymáshoz kapcsolódó épülettömbök találhatók. A szárny közép részén kiemelkedő kapunyílásos épület helyezkedik el, közte és a mai Vöröstorony akkor még korántsem ennyire hangsúlyos tömege között egy másik, különös tetőformájú épület található. Mindebből kétségtelen bizonyossággal következik, hogy a Perényi-szárny a XVI. század 60-as, 70-es éveiben még korántsem volt egységes tömeghatású, hanem különböző szintű és rendeltetésű épületeket foglalt magában.
