A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KOMÁROMY József: Herman Ottó levelei a miskolci múzeumban

34 KOMÁROMY JÓZSEF ismét Szegedre utazzam, hol akkor a tanyák legnagyobb búcsúja van. Nekem tehát Csáklyó és Szeged közt kétszer, Csáklyó és Budapest között feleségestül kétszer kellene utaznom s ezt a költséget kiheverni most lehetetlen, különösen elgondolva azt, hogy még meg is lehet bukni, tehát már most kell szorosan tartani a garast. A könyv is olyan stádiumban van, hogy minden perczben könyvtárra szorulok s ezért is bajosan mozdulhatnék innen. A vége az, hogy nehéz szívvel, de hát muszáj lemondani örömről, nyugodalomról — pedig ránk fért volna! Hát nem tehetek egyebet, mint azt, hogy Pacsirta madarammal együtt minden jót kívánva, pereputtyostúl ölel és csókol szerető bátyád ^ Herman Ottó 17. Fehér papír M: 17 cm. 8 mm. Sz: 11 cm. 5 mm. Címzés: Tekintetes Szűcs Béla urad. Ispán úrnak Csáklyó u. p. Sókút Zemplén megye. Budapesten 1887 január 16. Édes Bélám ! Noha százféle munka van a nyakamon s mind a százféle írás, írás és írás, mégsem tehetem, hogy ne mondjak a magam és kis feleségem nevében szívből fakadó köszönetet jóságtokért, a melynek most már igazán a magunk zsírjában úszunk, szinte belé is fúlhatunk. A fenyő madarak pompásan ízlettek; a pálinka pedig kiszólítja az asszony minden furfangját, mert csak gyüszüvel méri ám, úgy, hogy az a régi küldemény eltartott egy esztendeig ! Ebben igazán egy nagy zsidó veszett el a feleségemben — még kereszteli is ! Nekem jól esik hébehóba egy csepp s így a furfang mindössze mulattat. Miskolczon igen jól voltunk el, feleségem röpül oda s az egész asszony — leánynépség igen igen szereti egymást, pompásan el vannak. Édes apádnak is láthatólag nagy örömére van ottlétünk s az én örökös tréfaságom. Az baj volt, hogy Lulu lányunk megint csak küzködött a torkával. Bizony jó volna a dolgot úgy kiczirkalmazni, hogy egyszer az egész frekvenczia elhüselhetne a hámori Bikarét forrásánál; de pünkösdről nem szólhatok, mert akkorra már dúlni fog a követválasztás czudarsága s az én kilátásaim nem épen rózsásak. Aggódni nem aggódom, mert sok, nagy bajból ki bírtam gázolni tarka életemben s erőm még megvan. Az egész kedves fészket ölelve csókolva vagyok szerető bátyád Herman Ottó