A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KOMÁROMY József: Herman Ottó levelei a miskolci múzeumban

48 KOMÁROMY JÓZSEF A fürjekre való bevezetésnél én azt követném, hogy szereznék élő fürjet s ezt kipányváznám, mikor így biztosan megtudná az eb a fürj szagát, zsinóron kivinném a rétre, sorba megállatnám vele a fürjeket, fölröpíteném s csak a 25 dik-30 dikat lőném le: mindaddig folyton csittitgatnám a kutyát. Ezt én már tettem is Kolozsvárt s a kutya a 30 dik fürj fölröpülését már egészen nyugodtan nézte. Különben r áj ősz te a dolgok sorára. Édesanyád igen sokat beszélt nekünk rólatok s mi szinte ráéheztünk arra a gyerekfészekre. Különösen a kis feleség kíváncsi, vajon a kis Gyula el tudná é vonni Bélától, a kit még most is sokszor emlegetünk. Miskolczczal igazán pechünk volt: egyetlen féligmeddig szép vasárnap, a többi egész idő a leggyalázatosabb eső, sár, szél. Azon a tűrhető napon ki is mentünk a Hámorba, hol egy kis kunyhót vettem. A felső Szinva-patak, hol ezernél több pisztrángot fogtam, anélkül hogy megfagyott volna, most kivan mérgezve ! Valami hutai ember „valamit", talán oltatlan meszet, dobott a vízbe s ahol rakásra pusztult el. A legjobb zsombokból egyetlen egy hal sem került, a sekélyeseken egyetlen egy sem villantott s a dolog a feleséget nagyon lehangolta. De én makacskodtam és — bámulatos dolog — találtam egy igen mély zsombot a melyből nagy mesterséggel 8 pisztrángot dobtam ki, a legszebbeket, a melyeket a felső Szinván valaha fogtam ! Valószínű, hogy a mérget felszínesen vitte itt a víz s így ezek a halak a mélységben kitartottak. Különben az esős idő sem untatott Miskolczon s különösen a kis Mázer Imre (Táze Ile) mulattatott; nagyon megszerettük. Ellus mint azelőtt is fontoskodva-komolykodott s úgylátszik nemcsak a nagy — hanem a szépanyjára is ütött, különösen a rend dolgában, s melyben játékszereit tartja s a mely igazán bámulatos. Mind a ketten mindkettőtöknek minden jót és szépet kívánunk. Titeket s a kicsinyeket rendre ölelve és csókolva vagyok szerető bátyád Herman Ottó Mégis csak jó az asszony a háznál! Mikor ezt a levelet már befejeztem, hát elolvasta a feleség s azt jegyezte mgg, hogy sok van benne a kutyákról, kevés a gyerekekről, a vidranyomról pedig éppen semmi. Hát ezt is igen igen köszönöm s csak azt kell sajnálnom, hogy egyelőre nem vehetem hasznát, mert nem a vadászatot, hanem a madarászatot kell írnom. 36. Fehér papír M: 17 cm. 8 mm. Sz: 11 cm. 4 mm. 2.5 oldal Címzés: Tekintetes Szűcs Béla uradalmi ispán úrnak Csáklyó u. p. Sókút Zemplén megye Budapesten 1890 január 9. Édes Bélám ! Kedves soraidért és a jó küldeményért én írom meg a köszönetet, mert a Mutuj nem teheti; még nem teheti. Ez szócskának az a magyarázata, hogy a mi hajlékunkba is ellátogatott a baj, még pedig hagymázos tünetekkel s a kis feleség ágyba dőlt; ma kelt fel először s így lábbadozó félben van; reménylem is, hogy a bajnak igazán vége. / «