A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

K. VÉGH Katalin – KEMENCZEI Tibor: A Herman Ottó Múzeum leletmentései és ásatásai 1964-ben

452 K. VÉGH KATALIN —KEMENCZEI TIBOR las, szláv jellegű kerámia jellemezte. Innen sok vasfeldolgozásra utaló salakrög, vasásó, balta került a napvilágra. A telep lezáródásának időpontját néhány cserépbográcstöredék adja meg számunkra. Sajónémeti (ózdi j.). A községtől keletre a Várhegynek nevezett hegycsúcsot kettős földsáncból álló erődítési rendszer veszi körül. A helyiek elbeszélése szerint néhány évtizeddel ezelőtt még falmaradványok is láthatók voltak. A területen szórványosan középkori cserepek találhatók. Tiszakeszi— Szódadomb. (mezőcsáti j.). Tiszakeszitől mintegy négy km-re, Ároktő felé a Tisza mellett levő Szódadomb ismert régészeti lelőhely. Már az 1900-as évek elején Gálffy Ignác, a miskolci múzeum akkori igazgatója ásatott itt, s néhány későbronzkori csontvázas temetkezést tárt fel. A későbbiekben is több lelet, a korai, középső, későbronzkorból, a korai vaskorból került be a Herman Ottó Múzeumba, majd Tompa Ferenc tárt fel itt egy korabronzkori teli település egyrészét. Az elmúlt évek folyamán a Szódadomb középső részén homokgödröt nyitottak. A homokbányászással koravaskori települést kezdtek pusztítani. Ezért leletmentő ásatással feltártuk a közvetlenül veszélyeztetett területet. Az ásatás során koravaskori hulladék és lakógödrök kerültek elő, gazdag anyaggal. Ugyanitt egy korabronzkori hamvasztásos sírt és szarmatakori településmaradványokat is találtunk. Ettől a helytől nyugatra silógödrök ásásakor koravaskori cserepekre bukkantak. Az itt nyitott szelvényekben csak szórványosan mutatkoztak koravaskori telepjelenségek. Itt ugyancsak előkerült egy korabronzkori hamvasztásos sír. A Szódadombon levő egykori Pap vagy Zimerman tanya épületeinél néhány évvel ezelőtt mezőgazdasági épület építésénél igen sok csontvázat találtak. Ezért itt néhány hitelesítő szelvényt nyitottunk. Ezekből három bolygatott későbronzkori csontvázas és egy hamvasztásos temetkezés került a napvilágra. Tiszakeszi— Tiszapart I. Tiszakeszi és Szódadomb között, a Tisza kanyar kezdetén közvetlenül a Tisza partján mintegy száz méter hosszúságban, 10—15 méter szélességben apró darabokból álló cserépcsomók voltak láthatók. Szórványosan kalcinált csontok is előfordultak. Ez alapján koravaskori urnasírok maradványainak tekinthetők. Mint megtudtuk ezen a területen tavasszal földgyaluval kis gátat emeltek. Ekkor forgathatták ki az urnasírokat a földből. A tavaszi áradás helyükről részben elsodorta, s apró darabokra törte a cserepeket. A temető, az urnasírok nagyobbik része még a földben lehet. Tiszakeszi— Tiszapart II. Az előbbi lelőhelytől mintegy 400—500 méterre van a Szódadomb felé, közvetlenül a Tiszaparton. Itt az árvízkor a Tiszába visszafelé szivattyúzott víz hatalmas vízmosást alakított ki. Ennek oldalában újkőkori cserepek látszottak. Itt egy kutatószelvényt nyitottunk. Egy gödörrészt sikerült feltárnunk, amelyben nagyszámú, az alföldi vonaldíszes edények kultúrájába sorolható cserép volt. Tiszakeszi— Tiszapart III. A fenti lelőhelytől a Szódadomb felé mintegy 300 méterre, közvetlenül a Tisza partján. A felszínen szórványos későrézkori, korabronzkori cserepek jelezték a települést, a Tisza partszakadásában, két gödör körvonala volt megfigyelhető. Ezekre kutatószelvénnyel rábontottunk. Sok korabronzkori cserepet, kis agyagkanalakat, kis bögrét tartalmaztak.