A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

K. VÉGH Katalin – KEMENCZEI Tibor: A Herman Ottó Múzeum leletmentései és ásatásai 1964-ben

450 K. VÉGH KATALIN — KEMENCZEI TIBOR Az öregtorony délkeleti sarkához csatlakozik délről egy 7,6x4,6 m nagyságú helyiség. Nyugati falához három téglapillér van építve. Bejárat nyugat felől volt. Keleti fala lepusztult, de az alapozás helyenként megmaradt. A déli lakótorony keleti fala mellett sziklába faragott boltíves helyiség tárult fel. Legalul a szikla padkaszerűen faragott. Erre építették a téglafalakat, amellyel a sziklaüreget kibélelték. A vár külső területén, a kaputorony előtti részen négy árkot húztunk keleti irányban. Az „A" árokban sziklába faragott észak-déli irányú csatorna vált láthatóvá. A „B" árok keleti végében nyitott szelvényben és a „D" kutatóárokban előkerült a feljárathoz tartozó kettős fal, téglaalapozással. A két fal közötti járószintet kövestéglás törmelékkel rakták ki. A „B" árok nyugati végében egy északdéli irányú falmaradványt találtunk, de ennek folytatását nem leltük meg a „C" árokban. A középkori járószínt a „B" kutatóárok metszetében átlagosan 60 cm mélyen látszott. Borsodgeszt (mezőkövesdi j.). A Vatta felé vezető út jobb oldalán levő homokbányában, mintegy 2,5 m mélységből pleisztocén kori állatcsontmaradvány került elő. Bükkaranyos (miskolci j.). A bükkaranyosi és borsodharsányi út kereszteződésénél, a bükkaranyosi erdészház mögött levő dombon koravaskori földvár van. Ennek középső részét árok veszi körül. Oldalában több helyen találhatók koravaskori edénytöredékek. Bükkzsérc (mezőkövesdi). Bükkzsérctől északra, a Hór patak völgyének jobboldalán emelkedő hegyen középkori erődítményromok, az ún. Odorvár maradványai látszanak. A vár falmaradványai mellől középkori, a vár belsejében levő kisebb barlangüregekből pedig koravaskori cserepek kerülnek elő. Detek (encsi j.). Deteken, az iskola mögötti Agyagosnak nevezett domboldalon homokbányászás közben évek óta kerültek elő urnasírok. A leletmentő ásatás során húsz későbronzkori, a pilinyi kultúra bárcai csoportjába tartozó urnatemetkezés került a napvilágra. A sírok egymástól meglehetősen nagy, többnyire 2—3 m távolságra helyezkedtek el egymástól. Több urnában bronzmellékletet, tűket, gyűrűket, csüngőket, karperecet találtunk. Az ásatás során megállapítható volt, hogy a homokbányászás a temető nagyrészét már elpusztította, s a feltárt sírok már a temető szélén helyezkedhettek el, egymástól távol, kisebb csoportokat alkotva. A most feltárt sírokkal a temető kimerítettnek tekinthető. Ernőd— Karolatanya (mezőcsáti j.). Szántás közben itt két középsőbronzkori kis bögre került a napvilágra. Gelej (mezőcsáti j.). A Kanalas dűlőben szántás közben szarmatakori edénytöredékek jöttek elő. Halmaj (szikszói j.). A vasútállomástól mintegy 500 m-re, a Vasonca patak mellett TSZ gazdasági épületek alapjainak ásásánál urnasírokat találtak. A leletmentő ásatás 16 későbronzkori, a pilinyi kultúra bárcai csoportjába tartozó hamvasztásos temekezést hozott a napvilágra. A sírok egymástól 4— 5 m távolságra helyezkedtek el, 50— 70 cm mélységben. Néhány sírban bronztárgy volt (gyűrű, csüngő, tű, Noppering). Az építkezések miatt a temetőt teljesen nem lehetett már feltárni. A sírlétszám azonban aligha lehetett több 35—40 sírnál.