A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KÖRMÖCZY László: Tokajhegyalja szőlőkultúrájának rekonstrukciója

438 KÖRMÖCZY LÁSZLÓ megoldani. Tokaj hegyalján igen sok olyan tábla van, amelyet fogattal még most sem lehet közvetlenül, csak nagy kerülők árán megközelíteni. Ugyanakkor pedig az új telepítéseknél, támfalépítésnél, a teraszok földdel történő meghordásánál, vízelvezető csatornák és utak építésénél holdanként mintegy 30—40 tonna anyagot kell megmozgatni. E szállítási problémák megkönnyítésére szolgál a Szőlészeti Kutató Intézet szőlőművelés gépesítési csoportja által kidolgozott függeszthető drótkötélpálya. A teher szállító tartókötelet állítható magasságú acél csőlábakra függesztik fel, amelyen 150 kilógram hasznos teherbírású csille közlekedik, ami a pálya végén önműködően üriti ki terhét. Egyképpen használható forgatásból kikerült kövek eltávolítására csak úgy, mint szüretnél a leszedett fürtök szállítására.

44 A szőlőművelés gépesítésére a Gépkísérleti és Mezőgépfejlesztési Intézet új magyar csörlőtípust konstruált, amelyet 1964-ben a Tarcali Szőlészeti Kutató Intézet szarvasi telepén próbáltak ki, tavasszal sorközi kapálásra, ősszel pedig szőlőfedésre. A kísérleti csörlő mind vonóerő tekintetében, mind pedig munkateljesítményben különösen a kétáguzást felváltó sorkapálásban — feltételezve az azonos sortávolságot — igen jól bevált. Hasznosnak bizonyult a tőkék őszi fedésénél végzett kísérletek során is, itt azonban a megfelelő munkaeszközök hiányában nem nyújtott kellő teljesítményét. Bár a szakemberek véleménye megegyezett abban, hogy a tokajhegyaljai szőlőművelés hasznos munkaeszközt nyerne ezzel a géppel, sem a csörlő gyártásáról nem történt intézkedés, sem pedig a hozzá szükséges munkaeszközök kialakításáról. Figyelembe véve, hogy Tokaj hegyalján egyre kevesebb a munkaerő készlet, mihamarább szükségessé válna, hogy a gépesítésben amúgy is elhanyagolt Tokajhegyalja részére gyártása rövid időn belül megkezdődjék. A gépesítés hiánya a sor és tőtávolság kialakításánál teljes anarchiára vezetett, amire jellemző, hogy Tokaj hegyalján 11 fajta kötéstávolságot találni. A 120 140, 150, 180 és 200 centiméteres sortáv egyaránt megtalálható. Feltétlenül indokolt tehát, hogy a Tokajhegyalja domborzati viszonyainak megfelelő géptípust a legsürgősebben kialakítsák a sortávolság igényének végleges rögzítése mellett, mert ellenkező esetben a rekonstrukció során végrehajtott új telepítésű szőlők nagyrésze nem lesz megfelelően gépesíthető. A hagyományos nyári munkák kötözésből és permetezésből állottak. Mindkét munkafolyamat ma is szükségszerűség Tokajhegyalján, bár a kötözés éppen az új művelési módok elterjedése révén egyre veszít jelentőségéből. Új elemként jelentkezik azonban — bár még csak kísérleti szinten — a sorközök kémiai úton történő gyomtalanítása. Végleges eredmények a viszonylag kis — 26 holdas — parcellán három éven át végzett Simazinozásból még nem vonhatók le, a kezdeti eredmények alapján jogosnak látszik az a következtetés, hogy jó eredménnyel és hatásfokkal lesz alkalmazható a nagyüzemi táblákon is. Ugyancsak új elem a szőlők öntözése is. Mint már szólottunk róla, a Tarcali és Tolcsvai Állami Gazdaságokban kialakultak az öntözéses szőlőtáblák. Ez szinte forradalmi újítás számba megy a hegyaljai szőlőművelés történetében, de a már hat esztendő óta nagyüzemszerűen végzett öntözés minden kétséget kizáróan bebizonyította termésfokozó és aszúszem-képző hatását. A távlati tervekben a Takta-csatorna kiépítésével újabb szőlőterületek öntözhetővé tétele is szerepel. Az új csatornahálózattal elsősorban a hegylábaknál — az úgynevezett szoknya területeken — telepítésre kerülő szőlők lesznek majd öntözhetők. A szőlőn kívül a Tarcali Állami Gazdaság és a tolcsvai szakcsoport öntözött » területen neveli a gyökeres oltványokat is.