A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)
KÖRMÖCZY László: Tokajhegyalja szőlőkultúrájának rekonstrukciója
TOKAJHEGYALJA SZŐLŐKULTÚRÁJÁNAK REKONSTRUKCIÓJA 435 A gazdaság törzsszőlője a Szarvas szőlőben alakult ki. Tevékenysége igen sokirányú. Kiterjed a talajvédelemre, a talajerő utánpótlásra, a különböző sor és tőtávolságú telepítési módok kikísérletezésére, a különféle metszések meghatározására, a kártevők elleni védekezés módjaira, új támberendezések kipróbálására, a szőlőművelő gépek különféle fajainak alkalmazására, a szürettel kapcsolatos kérdések tanulmányozására, valamint a borgazdálkodás új módszereinek kidolgozására. Tizennégy éves fennállása alatt a Kutató Intézet több mint 140 tudományos témával foglalkozott, mely felölelte az előbb említett ágazatok mindegyikét. Számos, többször ellenőrzött kísérleteit, melyek a gyakorlatban is beváltak, már alkalmazzák is a tokajhegyaljai nagyüzemekben. A Kutató Intézet tarcali telepe Lengyel Béla vezető kutató irányítása mellett elsősorban metszési módok, a borérlelés és az érlelési idő csökkentése, a talajerő utánpótlás különféle módozatainak kidolgozásában ért el jelentős sikert. Ezek a. sikerek annál is figyelemre méltóbbak, mert az utóbbi évek szőlő- és borgazdálkodásánál irányadóként szerepelnek, s különösen jelentősek az 1975-ig tervezett befejező szakaszban. 41 V. A JELENLEGI HELYZET TOKAJHEGYALJÁN Tíz esztendeje, (1955—1965) hogy Tokajhegyalja rekonstrukciója megkezdődött. Bár a kitűzött célokat különösen a járulékos beruházásoknál nem mindenben érte el, az előrehaladás már 1957-től számottevően meggyorsult, s különösen szembeszökő lett 1960 óta. Tokajhegyalja szőlőterülete 8.159 hold volt, amelyből az állami gazdaságok 2.364, a tsz-ek a háztájival együtt 1.522, a szakcsoportok 878, az egyéniek pedig 3.395 holdon gazdálkodtak. 1965-re az új telepítésekkel a terület 10.500 kh-ra nőtt. Az előrehaladást azonban nemcsak a számszerűség terén lehet lemérni. A hagyományostól jelentősen különbözik a szőlőművelés és borkezelés módja is. A következőkben az itt elért eredményeket vesszük számba. Talajforgatás. 1960-tól a telepítésnek ezt az előkészületi munkáját szinte kizárólag géppel végzik. A lánctalpas traktorok most már megfelelő számban állnak rendelkezésre, hogy megforgassák a kötött hegyaljai talajt. Azt is sikerült elérni, hogy az évenként szükséges mintegyezer holdnyi terület ősszel kerüljön aláforgatásra, így a téli csapadék hatására elmálik, porhanyós lesz, megkönnyíti a tavaszi telepítéseket. Oltvány. Amíg a rekonstrukció kezdetén a megfelelő fajtájú és minőségű gyökeresoltvány hiánya hátráltatta a gyorsabb ütemű előrehaladást, ez a gátló körülmény most már nem áll fenn. Jóllehet korszerű nagyüzemi oltványkészítő teleppel csak a tarcali gazdaság rendelkezik, de a szakcsoportok és a Tolcsvai Állami Gazdaság, valamint a SZÖLFA Mádon létesített 80 holdas anyatelepe már fedezi a telepítés jelenlegi ütemében is a szükséges szaporító anyagot. 28*
