A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KÖRMÖCZY László: Tokajhegyalja szőlőkultúrájának rekonstrukciója

TOKAJHEGYALJA SZŐLŐKULTÚRÁJÁNAK REKONSTRUKCIÓJA 431 A kormánybiztosság által nyújtott lehetőségeket elsősorban az állami gazdaságok használták ki. Telekrendezéssel, állami tartalékterületeknek a gazdaság kialakított tábláihoz csatolásával igyekeztek megteremteni a nagyüzemi szőlőtermelés feltételeit. A Kertészeti és Szőlészeti Kutatóintézet 1951-ben Tarcalon megalakult és az egykori királyi uradalom szőleit magában foglaló kísérleti telepe is azonnal bekapcsolódott a rekonstrukció nagyjelentőségű munkájába.

33 Kezdeti időben a rekonstrukció igen sok nehézséggel küzdött. Nem volt megfelelő mennyiségű oltvány. ' Guyot művelési mód A korábbi években Tolcsva, Tállya, Mád, Bodrogkisfalu, Bodrogolaszi lakosai foglalkoztak oltványkészítéssel, amely azonban az 1950-es években szinte teljesen megszűnt. így nemcsak hogy a kistermelők, de termelőszövetkezetek, sőt a megalakuló hegyközségek sem tudtak a Hegyalján szokásos furmint, hárslevelű még kevésbé muskat lunel oltványhoz jutni. Az állami gazdaságok a már korábban Tarcalon és Tállyán meglévő anyatelepekről elegendő alany vesszőt szedtek ugyan, de az oltáshoz és gyökereztetéshez a megfelelő berendezés hiányzott, munkaerő sem volt elegendő, s így a tervezett telepítésekhez szükséges gyökeres oltványt nem tudta előállítani. Ami oltvány ebben az időben elültetésre került, az sem felelt meg minden esetben a hegyaljai követelményeknek. Nehezítette a telepítést a szinte krónikusnak mondható karóhiány is. A rekonstrukció kezdetén Tokajhegyalja nagyüzemeiben nem alakult még ki a ma már egyre elterjedtebb, huzalos támberendezés, hiszen ehhez a megfelelő művelési eljárások sem voltak kikísérletezve. A szőlőtermesztés a hagyományos tőkés, bakhátas műveléssel folyt, ennek pedig holdanként mintegy 4 ezer darab a karószükséglete. A telepítési terv és az anyagellátás közötti disszonancia károsan befolyásolta a kormánybiztosság erőfeszítéseit is. A tokajhegyaljai rekonstrukció gyakorlatban tulajdonképpen csak 1955ben indult meg az új telepítésekkel. Különösen az egyéni szőlőtermelők telepítési kedve nőtt meg. A korábbi évek bizonytalansága után 1955-ben már 34, 1956-ban pedig több mint 150 hold kistulajdonos kezében lévő parlag került betelepítésre. Az állami gazdaságok két év alatt csaknem 70 holdnyi új szőlővel növelték területüket. Bár az ütem lassú és különösen a felújításokat, a kiöregedett tőkék újrapótlását tekintve nem kielégítő, a munka megindult, és sikerült a szőlővel történő felelőtlen gazdálkodást is megakadályozni. Már a kormánybiztosság idejében történt, hogy