A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

PÁRKÁNY László: A miskolci sajtó a Tanácsköztársaság idején

A MISKOLCI SAJTÓ A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN 409 A sajtónépbiztosság a rosszemlékű lapot megszűnteti. Március 23-án Miskolci Vörösújság címen jelenik meg a lap Kóródy Béla ésSzini Imre szerkesztésében. A lap a helyi szociáldemokrata párt lapjaként kezdi meg működését. Már az első számon olvashatjuk a fejléc felett: Világ proletárjai egyesüljetek! Szerkesztési elvei hasonlóak a budapesti Vörös Újsághoz. A miskolci Vörös Újság március 26-ig állt fenn, március 28-án a következő direktóriumi indoklással alakult át Virradattá; „Miután a miskolci szociáldemokrata pártnak hivatalos lapja nincs, a miskolci Vörös Újság nevét megváltoztatni volt köteles." A Virradat kötelékében „A Reggel" munkatársai folytatták újságíró tevékenységüket, természetesen Hoványi Kornél nélkül. Ennek a lapnak hasábjain vette kezdetét egy olyan példátlan szemforgatás, képmutatás és hazudozás, amely külön tanulmányozást érdemelne. Jármy Emil, a kis gentri, lovaglópálcás újságíró fióka „Csak őszintén" című cikkét eképpen kezdi; „Te voltál, vagy és leszel az úr, Te győztes elvtársam, mert a régi úri állatoknál Te ezerszerte tökéletesebb és igazabb vagy!" Az olvasók előtt úgy tűnt, hogy még Jármynál is nagyobb hipokrita dr. Láng Lajos „jogászlelkű" újságíró. Már itt nyomban le kell rögzíteni: Láng Lajostól távol állt minden hipokritizmus. Ö a proletár újság hasábjain is nyílt ellenforradalmat szervezett. Módszereit érdemes szemügyre venni; „Öntudatos proletár Öntudatos és dolgozó embernek ma egy kötelessége van, hogy proletárnak érezze magát". (!?) — írja egyik belső cikkében a március 30-i számban Láng Lajos. Nem szükséges oknyomoz,ói készséggel rendelkezni ahhoz, hogy e sorokból megállapíthassuk: a cikkíró szótárában a „proletár" szó egyet jelent a „polgár" szóval. A miskolci sajtó nemesebb érzésű újságírói, a helyi sajtónépbizottság nem figyelt fel Jármy, Láng és Kóródy Béla kétesértékű, ellenforradalmi célokat szolgáló cikkezéseire. Pedig mind a hangnem, mind a témaválasztás roppant figyelemkeltő. J^áng Lajos például „A szocialista tartalékos tiszt" című belső vezércikkében a következőket írja: „Ne nézzetek kávéházi ablakokból tétlenül, rideg közömbösséggel a pályaudvarra menetelő vörös menetszázadok után. Ne engedjétek vezető kéz nélkül munkástestvéreiteket (!) az ellenség tüze elé. . . . Letűnt korszak ifjú zászlósai, hamvasarcú volt hadnagyai nem remeg lelketekben egy fájdalmas húr, a közös ősanya, a Vörös Magyarország hív benneteket!" A kutató érzése nem csal, mert lám; 1919. szeptember 25-én az ősanya, a Vörös Magyarország Láng tolla alatt ezeréves Magyarországgá alakul át. Jármy, Láng, Kóródy és dr. Kovács József a Tanácsköztársaság első heteiben megjelent cikkei nyomán gondolunk szomorúan arra: mily nagy kár, hogy nem vette át ezt a lapot a párt és nem szervezett egy olyan újságíró gárdát, amely hű a proletariátus ügyéhez.