A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

PÁRKÁNY László: A miskolci sajtó a Tanácsköztársaság idején

A MISKOLCI SAJTÓ A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN 407 „Fenn lobog újra a haladó gondolkodású polgárság zászlaja, amelyet csak a vad terror dühe tudott sarokba állítani, fennen lobog újra." E sorok írója úgy véli, sikerült megmutatni a Miskolci Napló szerepét a Tanácsköztársaság napilapjai között. A Miskolci Napló haladó gondolkodású maroknyi újságíró gárdája — ahogy ez a későbbiek során kiderül — megmarad polgárnak. A lap október 1-én egyik szerkesztőségi cikkében azzal dicsekszik, hogy munkásait nem tudták „kommunizálni." Bátran állíthatjuk, hogy a Tanácsköztársaság idején senkinek sem volt szándékában a polgári újságírókat „kommunizálni". S ha valakinek eszébe jutott volna ilyesmi, utólag csalódottan állapította volna meg, azokat az embereket, akik hosszú évtizedeken keresztül a polgári társadalomból éltek, a burzsoázia ideológiáját szolgálták, azok a legnagyobb szimpátia föltételezése mellett sem tudtak volna 133 nap alatt a munkásosztály odaadó harcosaivá válni. Az elmondottakhoz hozzá kell még fűzni, hogy mindezek ellenére a Miskolci Napló a Tanácsköztársaság ideje alatt pozitív szerepet töltött be. Pontos hírszolgálata, jónevű tudósító gárdája időben és mindenkor a tényeknek megfelelően tájékoztatta a várost és a megyét a tanácskormány rendeleteiről és intézkedéseiről. Laptársai között egyedül a Miskolci Napló volt az, amelyet a Tanácsköztársaság idején a leglelkiismeretesebben korrigáltak és így a legkevesebb sajtóhibával jelent meg. Tördelési és szerkesztési elveit egyedül csak a Reggeli Hírlap múlta felül. Stílusa és nyelve mindig érthető és világos volt. A proletárok számára írt propagandacikkek és riportok érthetően és világosan szólottak az olvasókhoz. Gazdag hírrovata mindenkor példamutató lehet még fővárosi lapok számára is. Kezdő újságírók e jólszerkesztett hírrovatból megtanulhatják, miképpen lehet nagyon sok mindent elmondani mindössze egy-két hasábon. A Miskolci Naplónak az is nagy érdeme, hogy hasábjairól történelmet lehet írni. A Miskolci Napló bármennyire is polgári lap volt a Tanácsköztársaság előtt, a Tanácsköztársaság alatt figyelemre méltó missziót töltött be a város és megye közéletében. A REGGEL

6 Sassy Csaba Miskolc város monográfiájában megjelent sajtótörténetében a lappal kapcsolatban a következőket mondja; „A világháború alatt az „A Reggel" közkedvelt, eleven sajtóorgánum volt. Népszerűsége — mégis 1919 tavaszán volt a legnagyobb." Ebből a megállapításból nem derül ki pontosan, hogy Sassy Csaba a Tanácsköztársaság alatti „Virradattá" alakult A Reggelre gondolt, vagy arra a sorsdöntő eseményre, amelynek nyomán országszerte ismert lappá vált a miskolci „A Reggel". A polgári demokratikus forradalom után e lap irányvonala egyre világosabbá vált a város és megye lakói előtt. Szerkesztőségi gárdája — egy-két kivétellel — még a polgári demokrácia eszméivel sem voltak hajlandók megbarátkozni. így különösen az őszirózsás forradalom győzelme után vált nevetségessé a léc alatti megjelölés: az „A Reggel" független politikai napilap. Objektivitásban egyáltalán nem követte példamutató laptársát, a Miskolci Naplót. Mindössze csak az első oldalon hozott idegen és saját tudósítói híranyagot. A belső oldalakon dúlt a csatározás, a polémia, amely legtöbbször a szociáldemokratákra és a kommunistákra irányult.