A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

MOLNÁR Vera: Beszámoló a sárospataki vár 1963-64. évi ásatásáról

BESZÁMOLÓ A SÁROSPATAKI VÁR 1963—64. ÉVI ÁSATÁSÁRÓL A Bodrog partján álló sárospataki vár egyike a nagyon jelentős, legépebben megmaradt és legismertebb várainknak. A történeti kutatás is régóta foglalkozik vele, hiszen Patak és a vár története összekapcsolódott Magyarország fontos történeti eseményeivel, s mint a legjelentősebb családok (Pálócziak, Perényiek, Dobók, Rákócziak) birtokának központja, ezeknek a családoknak a történetével is. A várról, építési periódusairól — a múlt század óta — építészettörténeti, művészettörténeti tanulmányok egész sora egy eléggé lezárt képet alakított ki, mely véglegesnek látszott: s úgy tűnt, hogy legfeljebb egy-egy részletkérdést kell még alaposabban megvizsgálni. — Az elmúlt években az Országos Műemléki Felügyelőség, a vár helyreállítása során, nagyobb méretű ásatásokba kezdett, hogy vissza lehessen állítani a vár körül az eredeti terepszintet, s hogy előkerüljenek egyes, a föld alá temetődött építészeti részletek. A régészeti kutatások eredménye azonban nemcsak annyi volt, hogy világosabbá tette az eredeti képet. Az új ásatások azt is megmutatták, hogy a vár építési periódusai, történeti képe egyelőre még nincsen kellőképpen tisztázva, az eddigi szakirodalom biztosnak hitt megállapításainak egy része vitatható. Tulajdonképpen az elkövetkezendő évek levéltári és régészeti kutatása alapján újra kell majd értékelni a vár egész építéstörténetét, hogy azt igazán megismerhessük. — Mindezekhez természetesen az 1963/64 év ásatásai csak nagyon keveset tesznek hozzá. De ez is hozzásegít ahhoz, hogy a vár története — ha csak egy kis részletében is — világosabban álljon előttünk. Az 1963/64. év ásatásai a vár legrégibb része, az ún. Vörös torony körül folytak. A vár bővítése során — valószínűleg a.

XVI. században, vagy a XV. század legvégén —> a Vörös torony dél-keleti sarokbástyája lett a hozzá épített négy sarokbástyás várkastélynak. A vár falai bekapcsolódtak a belső város falába. így maga a torony a város egészének is sarokvédőjévé vált. Ebből a nagyon fontos szerepéből adódott, hogy a várnak ezt a pontját különösen kellett védeni, s ezért a Vörös torony elé, mely maga is a vár bástyája volt, még egy külön hatalmas védőművet építettek: nagyjából egyforma oldalakkal bíró sokszögű olasz bástyát, melynek ez a megoldása egészen egyedülálló a magyar várak erődítésénél. Még legjobban a siklósi vár olasz bástyája hasonlít hozzá, de sem méretben, sem jelentőségben nem mérhető a patakihoz. A pataki olasz bástyának korai periódusa a Perényiek idején, a XVI. század közepe tájára tehető. Dél-keleti sarkát külön kiszögelléssel erősítették meg. A XVII. században I. Rákóczi György megerősíti ezt a bástyát: falai elé még egy falgyűrűt rakat, kb. 3 méterrel a régi falak elé, s a két fal közét átboltoztatja. Nyílván a hadászat követelményeit figyelembe véve, a dél-keleti sarok helyett az észak-keleti saroknál építették az észak-keleti fal oldalazó védelmére szolgáló bástyakiszögellést. —